Exploring the Dilemma of Planning for Play in Schools

Az iskolai, az oktatási környezetben alakuló játék dilemmákat vet fel a pedagógusok számára. A játék definíciója szerint önmagáért, a játék öröméért végzett tevékenység, egyfajta szabadsághoz kötött funkció. A tanítás ugyanakkor egyre inkább azokra a tanulási eredményekre koncentrál, melyek megteremtik a versenyképes tudást. A tanítókra, iskolaigazgatókra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy külsőleg meghatározott normáknak megfelelően tejlesítsenek a gyerekek, az iskolák. Ebben a kontextusban a játék problémákat vet fel, hiszen megkívánja, hogy a játék értéke, ezekhez a célokhoz kapcsolódjon, nem pedig a játék céljaihoz. A játék tervezése magában foglalja az elvárt tanulási eredményhez kapcsolódó megfelelő játék tervezését. A tanulmány továbbgondolja ezeket felvetéseket, nem azért, hogy elvesse őket, hanem annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk arról, mi is a játék valójában, hogyan, milyen tényezők miatt válhat fontossá az iskolában. A gyerekek bárhol és bármikor játszanak, a játék spontán, alkalmazkodik, alakul a körülményekhez, bármilyen irányban haladhat, legnagyobb értéke, hogy belsőleg motivált tevékenység. Mindezeket a tényezőket figyelembe véve a játék eredményeinek, céljának előre meghatározása felveti azt a kockázatot, hogy a játék időközben, a tervezetthez képest másként alakul. A tanulmány ezt a pedagógiai dilemmát olyan antropológiai és filozófiai koncepciókra támaszkodva járja körül, amelyek segíthetnek felvázolni, mik is azok a feltételek, melyek támogatják az oktatási környezetben való játékot. Különösen azt a megközelítést vizsgálja, vajon a játék tereinek megtervezése, hogyan nyitja meg a játék, a játszás lehetőségeit