A környezetileg fenntartható stratégiai menedzsment jövőkutatási alapozása

Az értekezés a jövőkutatás, a környezetgazdaságtan és a vállalatgazdaságtan egyes tématerületeit kapcsolja össze. Célja annak bizonyítása, hogy a jövőorientáltság az egyik legfontosabb kulcstényező ahhoz, hogy a vállalati menedzsment és a köztervezés stratégiai folyamatai környezetileg fenntarthatóbb döntésekhez és működéshez vezessenek. A jövőorientált hozzáállás mind döntéshozói (menedzseri), mind érintetti (részvételi) oldalról szükséges a fenntartható fejlődés megvalósításához, gyakorlatba ültetéséhez. A fenntartható stratégiai menedzsment elméletének kialakításához bemutatom az egyes tudományágak azon elméleteit, amelyek összekapcsolásával a szintetizált elmélet előáll. Ezek a stratégiai menedzsment oldaláról az erőforrás alapú és az érintettelmélet. Legfontosabb kiindulópontom, hogy a vállalatnak és a közszférának (a köztervezés során) a környezetet mint érintettet kell kezelnie. A jövőkutatás oldaláról az integrált jövőkutatási paradigmát és a jövőorientáltság fogalmát és kutatási módszereit, eredményeit emelem ki. A fenntartható fejlődés ismeretanyagából pedig hangsúlyosan elemzem a megújuló erőforrások fontosságát, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a zöld gazdaság megteremtéséhez. Az egyes tudományágak elméleteit egy új elméletben szintetizálom, amelynek fő mondanivalója a következő: ha a vállalati és köztervezési döntéshozók a környezetet az érintettjüknek tekintik, valamint a környezetet is érintő stratégiai kérdésekben bevonják a szélesebb érintetti kört a döntés-előkészítési és döntéshozási folyamatba, akkor egy összehangolt, minden érintetti csoport számára elfogadható vagy kívánatos, és környezetileg fenntartható jövőalkotási folyamat valósulhat meg. Ennek fontos feltétele a döntéshozók és az érintettek jövőorientáltsága. A szintetizált elmélet vizsgálatához egy új, integrált módszertani folyamatrendszert dolgoztam ki és alkalmaztam, melynek gyakorlati aspektusait esettanulmányként egy általam jól ismert és kutatott mintaterületre, Székesfehérvárra koncentráltam. A módszerek egy része a szakirodalomban megalapozott eszközök használatán alapult (statisztikai trendelemzés, tervdokumentumok kritikai elemzése, jövőfürkészés és mélyinterjús kutatás), részben viszont egy általam kifejlesztett módszer segített az elemzésben. Ez a módszer a forgatókönyves kérdőív, amelynek lényege, hogy a szélesebb, nem szakértői kör olyan módon alkot véleményt egy konkrét témakörben (az energiagazdálkodásban), hogy közben a kitöltők jövőorientáltsága moderáló változóként befolyásolja, hogy milyen jövőváltozat (forgatókönyv) felé navigálódnak. A különböző, részben felülről lefelé (top-down), részben alulról felfelé (bottom-up) kibontakozó módszerek legfontosabb eredményei a következők: - a jövőorientáltság és az érintettek bevonása kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés és a konszenzusos (zöld) jövő megvalósításában; - a szakértők jövőorientáltabbak, ezáltal nagyobb hangsúlyt fektetnek a fenntarthatóságra, míg a (székesfehérvári) vállalati érintettek közvetlen problémákra (kiemelten a szakképzett munkaerő hiányára) fókuszálnak; - a szélesebb érintetti kör nyitott és támogató a megújuló erőforrásokkal és az energiafüggetlenséggel kapcsolatban, és ez a pozitív attitűd hosszabb időtávon erősebb; - a jövőorientáltság erősítése pozitívan hatna a szektorok közötti együttműködésre, a megújuló erőforrások előtérbe helyezésére, a konszenzusos jövő körvonalazására, valamint a fenntartható fejlődés előmozdítására