A hazai önkormányzati gazdálkodás fenntarthatósága

A hazai önkormányzati modellben a gazdálkodás központilag erősen leszabályozott. Ennek ellenére jelentős különbségeket találunk az önkormányzatok hosszú távú fenntarthatósága terén. A szerzők négy kutatási kérdésre keresik a választ. Górcső alá veszik a fenntarthatóság, a puha költségvetési korlát problémáját, a hasonló karakterisztikájú önkormányzati csoportok beazonosíthatóságát, valamint azt, hogy eltérő-e a csökkenő népességű önkormányzatok gazdálkodása. Két önkormányzati típus (klaszter) dominálja a hálózatot: 1. a konzervatív gazdálkodású, relatíve vagyonos kistelepülésen működő önkormányzatok, melyek az erősen kötött önkormányzati gazdálkodási rendszer nélkül is a fenntartható gazdálkodásra törekednek; 2. a szigorú rendszer ellenére gyenge gazdálkodást folytató, eszközfelélő önkormányzatok, melyek nem részesülnek központi felhalmozási támogatásban. A harmadik – közepes gazdálkodási és gazdasági jellemzőjű – klaszter elemszáma jelentősen csökkent a két domináns klaszterrel szemben. Megfigyelhető még további két beruházásvezérelt csoport, ahol a beruházás lecsengésével az önkormányzatok többsége szintén beolvad a két domináns csoportba. A szerzők fontos megállapításnak tartják, hogy a csökkenő lakosságszám önmagában nem magyarázza az önkormányzatok gazdálkodása közötti különbségeket