Mobilitási szolgáltatások szükségessége kis és közepes városokban

Napjaink mobilitási folyamatai, egyebek mellett az utazási szokások és a szolgáltatási modellek változásai új megközelítést igényelnek a városi közlekedésben. Az igények és a kínálat összehangolása számos esetben társadalmi és gazdasági vonatkozásban kevésbé hatékony, így innovatív megoldások vizsgálata (pl. igényalapú szolgáltatások bevezetése) szükséges. Különösen igaz ez a kis- és közepes (15–100 ezer fő lakosságú) városokra. A kutatás célja kis- és közepes városokban alkalmazható multikritériumos értékelő módszer kidolgozása, amellyel a közlekedési módokat területi és közlekedési jellemzők alapján vizsgálva meghatározható azok szükségessége. Figyelembe vett jellemzők: népsűrűség, települési elhelyezkedés, távolsági közlekedési csomópont elérhetősége, területjelleg, fajlagos napi utazásszám és távolság. A változók súlyát az Analytic Hierarchy Process (AHP) és Interpretive Structural Modelling (ISM) eljárások együttes használatával határoztuk meg. A kidolgozott módszer a mobilitástervezésben érintett tervezők, önkormányzati döntés-előkészítők és döntéshozók számára kínál eszközt a szolgáltatástervezés stratégiai szintjén. A módszert Szombathely városára esettanulmányként alkalmaztuk. Meghatároztuk az egyes körzetekben szükséges közlekedési módokat. Megállapítottuk, hogy a városmagtól távolabb elhelyezkedő területeken az igényvezérelt közösségi közlekedés, míg a belvárosi, sűrűn lakott területeken a kerékpármegosztó szolgáltatás bevezetése indokolt a jelenlegi, fix menetrendű autóbuszokra építő hálózat megtartása mellett