A pásztor és a szirének. Megjegyzések Apollónios Rhodios Butés-elbeszéléséhez (Arg. IV, 885–921)

A tanulmány Apollónios Rhodios eposzának egy, a korábbi tradícióban sosem említett hőssel kapcsolatos elbeszélését vizsgálja. A férfielső pillantásra az Argonautika azon mellékszereplői közé tartozik, akik csupán lokális eredetmítoszok héros epónymosaiként kerülhetnek az elbeszélés felszínére, annak történeti, földrajzi hitelét erősítve. A Butés-elbeszélés valójában jóval több marginális alapítástörténetnél. Míg a férfineve pasztorális képzeteket ébreszt, alakja elválaszthatatlan Orpheusétól, s ez a kismítosz metapoetikus olvasatának lehetőségét eredményezi. Butés a Szirénekkel való találkozás során válik ideiglenes főszereplővé: a társait védő Orpheus különös hangokkal igyekszik túlharsogni a madárlányok énekét, azonban így sem képes megakadályozni, hogy a zene által rabul ejtett Butés ne vesse magát a vízbe, a Szirének felé igyekezve. A habokban elmerülő férfit Aphrodité menti meg s emeli maga mellé társistenként hegyi szentélyébe. A tanulmány az apollóniosi epizód és az annak elsődleges modelljét jelentő homérosi szirénjelenet kapcsolatának vizsgálata után további lehetséges előképek felkutatására vállalkozik. A Hésiodos óta az esztétikum szférájától való idegenséget megtestesítő pásztoralak zene általi megigézettségének gondolata, illetve a zenélő pásztor szerelmes istennő segítette apoteózisának motívuma lexikális egyezések alapján (egyebek mellett) a Theogonia avatásjelenetét és a homérosi Aphrodité-himnuszt idézheti, míg a pásztorfigura és a Szirének egymás mellé helyezése a Phaidros enthusiasmosszal kapcsolatos egyik helyét. Mindezek alapján Butés apollóniosi kismítosza a költészet és megismerés viszonyával kapcsolatos görög esztétikai gondolkodás néhány alapszövegének közvetett kommentárjaként is értelmezhető