A kálium, bór és stroncium kezelés hatása a koronafürtre (Coronilla varia L.)

Az MTA TAKI Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén (Mezőföld), mészlepedékes csernozjom vályogtalajon vizsgáltuk a K, B és Sr elemek közötti kölcsönhatásokat 1998 és 2004 között. A K-szinteket megismételt 0, 1000 és 2000 kg K2O·ha−1, a B-szinteket megismételt 0, 20, 40, 60 kg B·ha−1 és a Sr-szinteket 67 kg Sr·ha−1 adaggal állítottuk be. Műtrágyaként 60%-os KCl-ot, 11%-os bóraxot és 33%-os SrCl2x6H2O sót alkalmaztunk. Főparcellánként 3K-kezelés, alparcellánként 4B-kezelés, al-alparcellánként 2Sr-kezelés szolgált (24 kezelés × 3 ismétlésben = 72 parcella), osztott parcellás elrendezésben. kísérlet beállításakor (1987 őszén) a szántott réteg 5% CaCO3-ot, 3% humuszt és 20% agyagot tartalmazott. A pH(H2O) 7,8 a pH(KCl) pedig 7,3 volt. Az AL-K2O 180–200, az AL-P2O5 100–120, a KCl-oldható Mg 110–150, a KCl+EDTA oldható Mn 60–80, a Cu és Zn 1–2 és a B 0,7 mg·kg−1 értékkel volt jellemezhető. A termőhely kielégítő K-, Ca-, B- és Mg-; közepes N- és P-; valamint gyenge Zn- és Cu-ellátottságú. A talajvíz szintje 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. Az átlagos középhőmérséklet 11 °C, az éves csapadékösszeg 400 és 600 mm közötti egyenetlen eloszlással. A főbb megállapítások és levonható tanulságok az alábbiak: Ezen a káliummal és bórral eredetileg egyaránt kielégítően ellátott talajon, a kísérlet 13. évére, az AL-K2O tartalom a szántott rétegben az eredeti 180–200 mg·kg−1 értékről 140 mg·kg−1-ra csökkent. A K-hatások idővel kifejezettebbekké váltak, a koronafürt a négy év alatti hét kaszálással 572 kg K2O·ha−1 mennyiséggel szegényítette a talajt. A K-kontrollhoz képest a 2. kaszálás 2004-ben már 10 t·ha-1 zöld, illetve 1 t·ha-1 légszáraz szénatöbbletet adott, a zöldtermés szárazanyag tartalmát átlagosan 2%-kal mérsékelte. A B- és a Sr-kezelések a termés tömegét iga-zolhatóan nem befolyásolták. A négy év, illetve a hét kaszálás összesen 110–120 t·ha−1 friss, illetve 21–24 t·ha−1 légszáraz szénahozamot adott. A K-trágyázás gátolta a Ca, Mg, Na és Sr kationok beépülését a szénába a K-tartalom egyidejű növelése mellett. A B-trágyázás még 10–14 év után is megtöbb-szörözte a széna B-tartalmát. A kis terméstömegű, elöregedő szénában a B-akkumuláció elérte a 372 mg·kg−1 mennyiséget. A 9–12 évvel korábban adott 67 kg·ha−1 Sr-adag általában igazolhatóan mérsékelte az antagonista Na felvételét. A lucerna zöldbimbós állományára az irodalomban közölt és általunk is ellen-őrzött 2–5% N; 2–4% K; 1–3% Ca; 0,3–0,8% Mg; 0,3–0,7% P és S, illetve 30–200 mg·kg−1 Fe és Al; 30–100 mg Mn·kg−1, 35–80 mg B·kg−1, 20–70 mg Zn·kg−1, 5–15 mg Cu·kg−1 és 0,5–2,0 mg Mo·kg−1 optimumok megfelelőek lehetnek a koronafürt tápláltsági állapotának megítélésére is. Az 1 t szénatermés átlagos, fajlagos elemtartalma 34 kg N, 22 kg K (26 kg K2O), 20 kg Ca (28 kg CaO), 3,5 kg P (8 kg P2O5), 3,1 kg Mg (5 kg MgO), 2,7 kg S, 216 g Fe, 149 g Al, 66 g Mn, 70 g Sr, 16 g Na, 28 g B, 15 g Zn, 6–7 g Cu és 4–5 g Ba mennyiséget tett ki ezen a talajon. Adataink felhasználhatók a szaktanácsadásban, a tervezett termés elemigény számításakor, figyelembe véve, hogy a N-t alapvetően a légköri megkötés fedezheti, illetve a Zn és Cu fajlagosok mérsékeltek a termőhely gyenge Zn- és Cu-ellátottsága miatt. Ami a koronafürt széna takarmányértékét illeti megállapítottuk, hogy a stan-dard lucerna összetételhez viszonyítva a nyersfehérje 29, a nyersrost 26%-kal halad-ta meg a lucernáét, míg a nyershamu 11, a nyerszsír 27%-kal volt kevesebb. A ko-ronafürt és a lucerna aminosav tartalmát (17 aminosav) összevetve azt találtuk, hogy a koronafürt szénafehérje rendkívül szegény cisztin (CYS), illetve rendkívül gazdag prolamin (PRO) és asparagin (ASP) aminosavakban. A többi aminosav lényeges eltérést nem mutat (10–20%) a két hüvelyes takarmánynövényben. Összességében megállapítható, hogy a koronafürt versenyképes lehet a lucerná-val mind a szénahozamát, mind a takarmányértékét tekintve, különösen gyengébb talajokon