A szaknyelvek szociolingvisztikai és terminológiai megközelítése.

A szociolingvisztika tárgykörébe tartozik a nyelv és a társadalom kapcsolatainak, egymásra hatásának vizsgálata. A szaknyelvekkel kapcsolatos kérdéseket is a szociolingvisztika területéhez szokás sorolni, hiszen ezek adott társadalmi csoportok által beszélt nyelvváltozatok. A szaknyelvkutatásnak vannak elfogadott vizsgálati módszerei, amelyek legfontosabb jellemzője, hogy kontrasztív, összehasonlító eljáráson alapulnak, általában a köznyelv és a vizsgált nyelvváltozat-típus jellemzőit vetik össze. Ezekben a módszerekben a köznyelv tölti be az etalon szerepét. Az onomasziológiai megközelítésű terminológiai vizsgálatok nem a nyelvváltozatot használó társadalmi csoport jellemzői alapján közelítenek a szaknyelvekhez, hanem fogalmi megközelítésűek. Kiindulásuk kommunikációs alapú, a nyelvet mint kommunikációs rendszert tekintik, amelynek feladata a fogalmakban absztrahált ismeretek közvetítése. Ezért a fogalmat, valamint a fogalom és a jelölő viszonyát, és a jelentést állítják a kérdéskör középpontba (Fóris 2010). A terminológiának is többféle ága keletkezett és ennek megfelelően többféle megközelítés és módszere létezik, pl. az utóbbi évtized jelentős irányzata a Temmerman-féle (2000) szociokognitív terminológia. A tanulmány célja a szaknyelvi vizsgálatok, ezen belül elsősorban a szakszókincs vizsgálati módszereinek és elméleti alapjainak áttekintése