A szocialista iparvárosok, újvárosok történeti vonulata Történeti sajátosságok az európai iparvárosok és a hazai szocialista iparvárosok kialakulásában a 20. század második felében = Communist industrial towns, the history of newly built towns and cities Distinctive historical development paths of Western-European and Hungarian communist industrial towns in the second half of the twentieth century

"A városok fejlődési ciklusainak általánosan elfogadott elméletét először 1981-ben az ún. holland iskola (Klaassen, Paelinck, van den Berg) fogalmazta meg. E szerint a városok növekedése több fejezetre bontható folyamat, melyekben a népességszám váltakozása nem véletlenszerűen, hanem – a fejlett országokra vonatkozóan – univerzális érvényű rendszer szerint folyik. Ezek a szakaszok a város növekedését jelentő urbanizációtól kiindulva, az elővárosi gyűrű kialakulását takaró szuburbanizáción és a rurális térségek nagyobb ütemű lélekszám növekedését fedő dezurbanizáción keresztül az ún. reurbanizációs szakaszig terjednek, melynek során a ciklus bezárul és ismét a városközpontok népességének nagyarányú növekedése figyelhető meg. Enyedi György társadalomföldrajz kutató az általános cikluselméletet két szempontból egészítette ki. Egyrészt a negyedik szakasz alternatív értelmezését adja azáltal, hogy megállapítja, hogy a reurbanizációs szakasznak nevezett fejlődési szakaszban valójában nem növekszik a városi népesség, e helyett a térszerkezet átformálódása történik. (ENYEDI, 2011) Másrészt pedig azáltal, hogy a ciklusok közötti átmenetet kiváltó mechanizmus alapjaként a gazdaságot, annak is hosszútávú ciklusait – az ún. Kondratyev-ciklusokat – nevezi meg