Tolna megye központi helyei a középkorban

A középkori Magyarországon igen kevés jogi értelemben vett város létezett. Városi funkciókat látott el a nagyszámú mezőváros (oppidum) is, s bár jogilag nem számítottak városnak, mégis a városhálózat részének tekinthetők. A települések egymáshoz viszonyított hierarchiájának megállapítása érdekében Kubinyi András egy 10 pontból álló kritériumrendszert dolgozott ki, amelyek mindegyikére 1-től 6-ig terjedő (tehát legfeljebb 60) pont adható, ezek alapján pedig hét különböző településcsoportot különített el. Tanulmányomban az általa kidolgozottak alapján vizsgálom Tolna megye középkori központi helyeit. A Kubinyi-féle 7 települési csoportból az 1-3. kategóriák egyik képviselője sem található meg területünkön, azaz Tolna megyében nem volt elsőrendű (főbb) (1.), másodrendű (2.), de még kisebb város, vagy jelentős városfunkciót betöltő mezőváros (3.) sem. A régió jelentősebb városainak (Pécs, Székesfehérvár) gazdasági ereje gátolta a valódi városok kifejlődését, és ezt erősítették a természetföldrajzi adottságok, elsősorban a domborzat erős tagoltsága is. A 4-6. települési kategóriákba az alábbi települések tartoznak: 4. Közepes városfunkciót ellátó mezővárosok (16-20 centralitási pont): Ozora, Simontornya, Tolna – összesen 3 település. 5. Részleges városfunkciójú mezővárosok (11-15 centralitási pont): Báta, Földvár, Kesztölc, Paks, Szakcs, Szék, Tamás – összesen 7 település. 6. Átlagos mezővárosok és mezőváros jellegű falvak (6-10 centralitási pont): Anya, Csernel, Dalmad, Debregeszt, Dombó, Edelény, Ete, Fadd, Görbő, Gyánt, Györgyi, Györköny, Ireg, Királynána, Koppány, Kölesd, Máré (10), Nagymányok, Nádasd, Nyék, Peremarton, Szász, Szekszárd, Szentmárton, Széplak, Szil, Varasd, Závod – összesen 28 település. 7. Jelentéktelen mezővárosok és központi funkciót ellátó falvak (1-5 c. p.): további 57 település