Az Il Tesoretto forrásainak tükrében

Brunetto Latini firenzei irodalmár és politikus Il Tesoretto című allegorikus-didaktikus költeménye feltehetően az 1260-as évek második felében, franciaországi száműzetése idején keletkezett. A költemény a szerző által egyes szám első személyben elmesélt allegorikus látomás története. Kritikusai mindig is azt vetették Latini szemére, hogy egyszerű kompilátor volt, aki forráskritika nélkül átvett mindent modelljeitől. Az világosan látszik, hogy gyakran és módfelett tudatosan utánozta elődeit, főként Alain de Lille-t, Boethiust és a Rózsaregény szerzőjét (szerzőit), mind szó szerinti szövegátvételekkel és tartalmi párhuzamokkal, mind pedig a műfajok és stílusbeli hangnemek átvételével. Jelen tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon az Il Tesoretto forrásairól, valamint a szakirodalom által eddig feltárt adatokon túl további egyezéseket, sőt különbségeket és módosításokat mutasson be és vizsgáljon meg. A tanköltemény elemzése és valódi értékeinek keresése során ugyanis fontos látni, hogyan alkalmazta Latini elődeinek műveit, és hogyan illesztette be ezeket saját költői víziójába. Brunetto Latini, the old Florentine intellectual is the author and at the same time the narrator-protagonist of his opera: Il Tesoretto is a didactic-allegorical poem written in vernacular. In my study, I focus on the main sources of Brunetto Latini. The poem echoes Alain de Lille’s De planctu naturae, Boethius’ Consolatione philosophiae, and Guillaume de Lorris’ Roman de la Rose. At first, I examine these authors and their texts: how do they appear in the allegorical vision? Then, I concentrate on the arrangement of this material in Il Tesoretto, which is carefully selected and well-planned by Latini, trying to identify these analogies and transmutations in the text and to describe them according to the author’s intention and context