A magyar mezőgazdaság versenyhelyzete

A magyar mezőgazdaság jövőbeni versenyesélyeiről összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a gyenge pontok ellenére is bizakodásra ad okot, noha az első egy-két esztendőben jelentős szelekcióra is számítani lehet. Az állami és civil erőfeszítéseket elsősorban a termékpályák szervezettségének javítására, a kooperációs készség emelésére ajánlatos fordítani, emellett továbbra is sürgető teendő a műszaki-technikai színvonal javítása, valamint az egyébként jó minőségű magyar áruk piacra jutási esélyeinek növelése, az infrastruktúra kiépítésével és a marketing-tevékenység erősítésével. Távlatilag sem várható azonban érdemi javulás a gazdálkodói szemlélet változtatása nélkül. A problémák megoldása egyedül nem várható el a mindenkori agrárkormányzattól. Szólni kell az ún. civil-felelősségről is! A magyar nemzeti kincsnek, a termőföldnek termékeit maguk a gazdák, maguk a tulajdonosok adhatják el, nem pedig a kormány. Az élelmiszerek minőségéről, biztonságáról maguk a termelők és feldolgozók, maguk a kereskedők gondoskodhatnak leginkább, nem pedig az állami tisztségviselők. A civil-felelősség kérdése az is, hogy a termelés átgondoltan, mintegy programozottan, az értékesítést megszervezve induljon el! Természetesen nem lemondva arról, hogy ehhez az előre látó magatartáshoz a gazdák sokrétű segítséget kapjanak a központi és a területi állami szervezetektől (intézmények, szaktanácsadás, információk stb.). -------------- The future chances of Hungarian agriculture in the field of competitiveness give cause for confidence in spite of some weak points. However, considerable selection can be expected in the course of the first year or two. It is advisable to focus state and civil effort mainly on the improvement of the organisation of product channels and on the raising of the farmers’ willingness to co-operate. Furthermore, it is still an urgent task to raise the technical level of agriculture, and to increase the chances of high-quality Hungarian produce to be marketed, by means of creating the necessary infrastructure and enhancing marketing activities. However, even in the long term no substantial improvement can be expected without a change of farmers’ attitude. The government cannot be expected to solve the problems alone by itself: civil responsibility is also required. The products of arable land, Hungary’s national treasure, can be sold only by farmers, and not by the government. It is not the civil servants but the farmers, manufacturers and traders who can care for food quality and safety in the first place. Another aspect of the farmers’ civil responsibility is to produce rationally, in a programmed way, along with the organisation of the marketing of their products. Needless to say, for such a far-seeing attitude they need manifold support from central and regional state organisations in the form of institutions, advice, information, etc