Tudományos repozitóriumok az MTA-ban: a KDK és a SZTAKI tanulságai

Két olyan repozitóriumot mutatunk be a hazai palettáról, melyeknek elsődleges célja a kutatás szolgálata. Ez a feladat új követelményeket támaszt a repozitóriumokkal szemben, kezdve az örvendetesen terjedő nyílt hozzáféréstől a kutatási adatok kezeléséig. A kutatások közzététele ma már nem korlátozódhat a közlemények megjelentetésére, a kutatási adatok és a módszerek, algoritmusok nyilvánosságát is meg kell teremteni. Egy tudományos repozitóriumban lehetővé kell tenni minél színesebb, sokfélébb háttéranyag tárolását, ezzel is elősegítve a tudományos eredmények terjesztését, újrafelhasználását, reprodukálását és ezáltal ellenőrizhetőségét. A tudományágak szokásai határozzák meg, hogy a másodelemzés mennyire elfogadott és elvárt, mely kutatási dokumentumok válnak értékessé és megőrizendővé. Az MTA irányelvei az utóbbi időben erőteljesen változtak e tekintetben. A kutatási adatok az általános problémákon túl, mint például hivatkozhatóság, tudományáganként speciális követelményeket is támasztanak. A szociológia esetében az adatok között találhatunk videókat, vagy kérdőíves válaszokat. Mind a két esetben felmerül a kérdés, hogyan tudná ezeket egy külföldi kutató használni? A tudományos adatok létrehozásának kontextusa fontos értelmezési szempont a másodelemzés során, ennek érdekében tudományágra szabott, extenzív metaadat tárolási igényeket kell kiszolgálni. A repozitóriumok a kutatástámogatás és kutatásmenedzselés számára is nyújthatnak értékes adatokat. Ahhoz, hogy a repozitóriumunk mindezeket lehetővé tegye, legtöbbször az informatikai megoldás erőteljes konfigurálása és testre szabása szükséges. A társadalomtudományos adatok szenzitivitása, az anonimizálási lehetőségek és nehézségek korlátozhatják a nyílt hozzáférhetőséget. Két gyakorlati megvalósítás kapcsán nyújtunk ízelítőt a felmerült problémákból, azok megoldásaiból, valamint kitérünk a világ élvonalbeli trendjeire, fejleményeire is e téren