Etnicitás és hibrid poziciók

Disszertációs munkámban az etnikai vegyesség hétköznapi megnyilvánulásait vizsgáltam két dél-szlovákiai járásban. Kutatásomban főként arra kerestem választ, hogy az etnicitás miképpen konstruálódik az etnikai határzónaként is nevezhető térségben, ahol magyar és szlovák anyanyelvűek, illetve a két nyelvet egyszerre ismerő és a két kultúra bizonyos regisztereibe egyaránt bejáratos népesség él. Abból az elméleti hiányérzetből indult ki a kutatásom, hogy az asszimilációkutatások nem képesek megfelelően reflektálni az etnikai köztesség, vegyesség társadalmi jelenségére, másrészt abból a módszertani alapfelvetésből, hogy a kvalitatív módszerek az etnicitás változásait, folyamat jellegét, illetve szituativitását nem ragadják meg kellőképpen- ez utóbbiakhoz kvantitatív módszerekre van szükség. Elsősorban mélyinterjúkon keresztül jutottam olyan személyes elbeszélésekhez, amelyek elemzésével válaszokat kereshettem az iménti kérdésekre. Munkamódszerként a többes etnikai kötődéssel, köztes etnikai pozícióval rendelkezők iskolaválasztással kapcsolatos elbeszéléseire fókuszáltam elsősorban. Ezáltal lehetőségem nyílt közelebbről megvizsgálni a nemzeti mintákat kimerevítő és egyben újratermelő iskolarendszer valamint a hétköznapi etnicitás szituativitásai között feszülő konfliktusokat, ellentmondásokat. A kulturális és etnikai hibriditás fogalmát analitikus eszközként használtam kutatásomban a különféle komplex azonosulások elemzéséhez. A hibriditás fogalma problematizálja a határokat, az identitások megoldatlanságára utal, benne rejlik a szituativitás és az egyidejűség. A hibriditás köztessége sérülékeny, egyben ambivalens pozíció. Az etnikai köztesség társadalmi megítéléseit kutatva arra a következtetésre jutottam, hogy a leggyakrabban előforduló attitűd annak tagadása (a hozzá kapcsolódó negatív sztereotípiákból adódóan, átmenetiségének, bizonytalan státuszának köszönhetően). Felfedezhetőek továbbá olyan értelmiségi narratívák, melyek a vegyességet értékként mutatják be. Továbbá számos elbeszélés a többes kötődések szitativitására és folyamat jellegére hívják fel a figyelmet. Az etnikai köztesség társadalmi szankcionálásának számos formája mutatható ki- az egyik elterjedt módja a felejtés/törlés/kiejtés, az etnicitással összefüggő nyílt konfliktusok tagadása, esetleg a régmúltba való elcsúsztatása. Vegyesházasságok esetében, vagy eltérő iskolai mintákkal rendelkező családokban az iskolaválasztással kapcsolatos konfliktusok fordulnak elő gyakran. A vegyes etnikai kötődésekkel rendelkező családok sajátos történelmi emlékezettel bírnak, mely időnként ellentmond a kanonizált nemzeti történelmi emlékezetnek- ám legtöbbször inkább kiegészíti azt, az etnikai vegyesség önálló emlékezetről semmiképpen sem lehet beszélni. Napjainkban az egyén megnövekedett mobilitása, a faluról városra költözés, a külföldi munkavállalások többes kötődések kialakulását eredményezik illetve azok felerősödését. Ez megnyilvánul nyelvhasználatban (lakótelepi környezetben a korábban domináns(abb) kisebbségi nyelv háttérbe szorulását), az iskolaválasztási mintákban, kulturális azonosulásokban. Városra költözéssel a generációk közötti szakadék is tovább növekszik, ami a hagyományos kulturális minták és gyakorlatok gyengüléséhez vezet. A köztes identitású családok iskolaválasztásában a kulturális újratermelődés azon automatizmusai, melyek a homogén családoknál megfigyelhetőek, eleve lehetetlenek. A kulturális reprodukció helyett sokkal inkább a társadalmi mobilitás foglalkozatja az ilyen helyzetben lévő iskolaválasztó szülőket, döntésükben a nem etnikus szempontok játszanak kiemelkedő szerepet