Forradalom, színház, sajtó : Mit üzentek a pécsi aprónyomtatványok a 19 sz. közepén? : Kiállításkatalógus : [2018. június 8. - 2019. április 30.]

Szerkesztők: Méreg Martin - Molnár Dávid | Cím: Forradalom, színház, sajtó | Alcím: Mit üzentek a pécsi aprónyomtatványok a 19 sz. közepén? : Kiállításkatalógus : [2018. június 8. - 2019. április 30.] | Megjelenés: Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Pécs, 2020. | ISBN (pdf) 978-963-429-457-3 | ISBN (epub) 978-963-429-458-0 --- A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya a 2018/2019-es időszaki kiállítását a Kis- és Aprónyomtatványtár bemutatásának szentelte. A téma az osztályon folyó feldolgozó munka során merült fel, aktualitását a forradalom és szabadságharc 170. évfordulója, valamint a gyűjtemény digitális adatbázisként való népszerűsítése adja. A Kis- és Aprónyomtatványtár részét képezi Kelemen József pécsi nagyprépost, kanonok (1790–1868) három gyűjteményes kötete. A gyűjtemény kialakításáról nem állnak rendelkezésünkre információk, de tematikája tükrözheti Kelemen József személyes érdeklődését. A széles körű műveltséggel rendelkező pécsi nagyprépost tevékenyen hozzájárult a Szepesy-féle bibliafordításhoz, 1833 és 1838 között a pécsi líceum aligazgatója volt, az 1843/44. évi pozsonyi országgyűlésen a káptalan követeként vett részt. Naplójában rögzítette az 1848/49es pécsi eseményeket, amely jelentős forrásértékkel bír a téma kutatói számára. A kis- és aprónyomtatvány elvnevezés gyűjtőfogalmat takar. A könyvtári terminológia szerint a kisnyomtatvány terjedelmében 4 ívet meg nem haladó füzetes kiadványt jelent, míg az aprónyomtatvány fogalma az egyleveles nyomtatványokra vonatkozik. A dokumentumok elektronikusan is kereshetők a Corvina-rendszer felületén, és a könyvtár új digitális tartalomszolgáltató rendszerén, a Digitália honlapján is elérhetőek. Ez utóbbiak közé sorolják a plakátokat, röplapokat, hirdetményeket, színlapokat és előfizetési felhívásokat. A Kelemen-gyűjtemény három kötete a 19. század közepéről tartalmaz aprónyomtatványokat. A különálló dokumentumokat először összefűzték a kötetekben, majd az összefűzés eltávolításával a borító inkább csak mappaként működött, így a lapok külön-külön is mozgathatóvá és bemutathatóvá váltak. A kiállítás címe azt a három témát jelzi, amelyek köré a legtöbb dokumentum csoportosítható: Forradalom, színház, sajtó. A gyűjteményben rendelkezésre állnak ugyanis pécsi vonatkozású aprónyomtatványok 1848/49-ből, színlapok az 1840-es és ’50-es évekből, valamint előfizetési felhívások országos lapokra az 1850-es évekből. A forrástípus sajátossága, hogy a korabeli írott kommunikációban a közvélemény tájékoztatására szolgáló aprónyomtatványok elsősorban nem azt tükrözték, ami történt, hanem azt, amit a szerzők tudatni akartak a történésekről a közvéleménnyel. Ez a megközelítés a többi dokumentum értelmezésénél is működőképesnek bizonyul. Mindhárom téma, a forradalom, a színház és a sajtó aprónyomtatványai egyaránt értelmezhetők a szerzői szándék felől, kommunikációtörténeti kontextusban. Így született meg a kiállítás alcíme: Mit üzentek a pécsi aprónyomtatványok a 19. század közepén? A Hártyaterem bal oldali vitrinsorában kaptak helyet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc pécsi vonatkozású aprónyomtatványai, amelyek az 1848 márciusától 1849 júliusáig Pécsett történt eseményekre reflektálnak. Az elrendezés elve a kronológia és a téma volt, a témát minden esetben a vitrinek címével tettük egyértelművé: Forradalmi napok; A polgári átalakulás első lépései; A sajtószabadság jegyében; Forradalmak a Habsburg Birodalomban; A város megszállása; A forradalom anyagi vonatkozásai; A városi közrend fenntartása; Kísérlet a város visszafoglalására; Végjáték a távolban. Az aprónyomtatványok kiadásának történeti hátterét minden vitrinben magyarázó szövegek mutatják be a forradalom hírének Pécsre érkezésétől az utolsó harcokról szóló tábori jelentésekig. Az egyes témákra Kelemen József naplójából vett idézetek reflektálnak a vitrinek felett, melyekből kiderül, hogy a nyomtatott szövegek mellett a szóbeliségnek is fontos szerepe volt a tájékoztatásban, illetve a két médium kölcsönösen hatott egymásra. Az installációk között kronológiai táblázatok is szerepelnek, amelyek a pécsi események országos, illetve nemzetközi kontextusát jelenítik meg. A vitrineket a Janus Pannonius Múzeum Várostörténeti Múzeuma által kölcsönzött tárgyi és szöveges források teszik változatosabbá. A Hártyaterem jobb oldali vitrinsorában állítottuk ki a gyűjtemény színlapjait. Az első három vitrinben a színlapok formai jegyeinek változására helyeztük a hangsúlyt. Egy-egy színi évad sikere a rendező rátermettségén és a színészek játékán túl a közönség megfelelő tájékoztatásán is múlott. A színlapok különböző tipográfiai megoldásokkal és figyelemfelkeltő szövegekkel próbálták a közönség érdeklődését megnyerni. Olvashatjuk például, hogy „az eredeti legújabb, legjelesebb” darabokat előadó társulat „a közönség pártfogásáért mély tisztelettel esd.” A kiadás intenciója itt tehát a közönség színházba csábítása volt. Az első színlapok az 1840-es évekből származnak. A városban ebben az időben épült fel az első állandó kőszínház a Mária utcában. Korábban az egykori pálos kolostor épületében, vagy éppen az Elefántos házban léptek fel egy-egy évad erejéig az egymással gyakran vetélkedő német és magyar nyelvű vándortársulatok. A második vitrinben az igen rövidre sikerült 1848-as tavaszi idény színlapjait mutatjuk be. A harmadik vitrin az 1851-es évadból származó plakátok formai jegyeire koncentrál. Ekkor Latabár Endre rendező társulata léphetett színpadra. A színlapok a további vitrinekben ezen kívül alkalmat adnak a pécsi színházi élet, a vándorszínészet, egyes szerzők és műfajok rövid tárgyalására. Az installációkon színésznaplók részletei és a színlapokhoz kötődő információk olvashatók. A kiállítás harmadik egysége a Székeskáptalani teremben kapott helyet, ahol különböző országos lapok előfizetési felhívásait rendeztük el. Pécs az 1860-as évekig nem rendelkezett helyi sajtóval Neuwirth Ernő Adolf 1848-ban kiadott rövid életű lapjait leszámítva. A kiállítás mottójául választott kérdés: „Hogyan jutottak el a hírek a pécsi polgárokhoz a 19. század közepén?” – itt különösen aktuális lehet. Saját helyi lapok híján a pécsiek az országos sajtóból értesülhettek a legfontosabb hírekről, és ezekhez a lapokhoz előfizetési felhívásokon keresztül lehetett hozzájutni. Az kiadás szándéka a színlapokhoz hasonlóan itt is a közönség megnyerése volt. Érdekes megfigyelni, hogy a különböző témájú lapok mely neves szerkesztők és írók felsorakoztatásával, milyen retorikai és tipográfiai fogásokkal próbálták ezt elérni. Az előfizetési felhívások mellett a püspöki könyvtárban található újságokat – politikai, irodalmi lapokat, évkönyveket, szaklapokat – is bemutatjuk. Az installációk az egyes lapokról és szerkesztőkről közölnek fontos információkat