A pletyka tudományos rehabilitációja

Kevés emberibb tevékenységet ismerünk a pletykálkodásnál. Nemcsak azért igaz ez, mert titkon vagy vállaltan mindannyian pletykálunk, de azért is, mert más fajok nem követik a példánkat. Logikusnak tűnik, hogy egy jelenség, amely egyidős az emberiséggel, és több ezer év alatt sem veszett ki belőlünk, nem lehet egészen diszfunkcionális: bizonyos előnyökkel kell járnia az egyén és talán a közösség számára is. Mégis ritkán hallunk a pletykáról pozitív kontextusban. A pletyka rosszindulatú, bomlasztó és ártalmas, sőt asszonyi, rendes ember (pláne rendes tudósember) nem pletykál, és lehetőleg nem is foglalkozik ilyesmivel. Nem igaz? Korántsem. A pletyka az egyik legizgalmasabb társadalmi jelenség, amelynek alapos megismerése nélkül nem is érthetjük meg igazán az emberi közösségek működését. Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus és Bodor-Eranus Eliza közgazdász-szociológus tavasszal megjelent könyvének célja nem kevesebb, mint a pletyka tudományos rehabilitációja