Nemcsak a tudás számít. A pszichológiai tőke szerepe a kereseti egyenlőtlenségek magyarázásában = Personal Characteristics and Earning Inequalities

Dolgozatomat a kereseti egyenlőtlenségek magyarázatában egy ritkán tesztelt, a humántőke beruházás hatása mellett is jelentős, magyarázó mechanizmus bemutatásának szánom. Munkám során magyarországi panel adatokon dolgozom (Magyar Háztartás Panel és a hozzá kapcsolódó Háztartások Életút Vizsgálata). Egy olyan, a személyes jellemzők mérésére használatos skálát alakítottam ki, amely nagyon hasonlónak tekinthető, mint a Rotter-féle külső/belső kontrollt mérő skála. Feltételezem, hogy ezzel a saját sors kézbentartását mérő indexszel olyan személyes jellemzők mérése lehetséges, amelyek a hatékony munkavégzésre ösztönözik a dolgozót. Hipotézisem szerint a hatékony munkavégzés során keletkezett többletmunka munkaadói oldalról többletprofitot jelent, ami a munkavállalói oldalról többletbérként jelentkezhet. Álláshirdetések szövegeit olvasva lépten-nyomon tapasztalható, hogy a meghirdetett állás betöltéséhez elvárás a munkakör szempontjából „optimális személyiség”. A motiváltság, teherbíró-képesség, rugalmasság, problémamegoldó képesség szinte minden állás esetében „követelmény” a hirdetések megszövegezése szerint. Bizonyos esetekben azonban a kommunikációs-készség, a kreativitás vagy akár a humorérzék is szűrőfeltételként jelentkeznek. Empirikus kutatások egész sora bizonyítja, hogy a munkaerő-piacon furcsa módon nagy igény mutatkozik bizonyos személyes karakterisztikák iránt. Eddigi kutatások sora mutatja ki a személyes jellemzők kereseti hatását, magyar adatok elemzésével azonban eddigi tudásom szerint senki nem vizsgálta a kereseti egyenlőtlenségeknek ezt a komponensét. Munkám egyrészt ennek a hiánynak a betöltését is szolgálja. Vizsgálni fogom tehát, hogy bizonyos személyes jellemzőknek Magyarországon mekkora hatása van a munkabérekre. Írásom azonban két ponton több, mint a témában eddig végzett kutatások puszta megismétlése. A téma empirikus irodalmát átolvasva, úgy tűnik, általános feltételezés, hogy a pszichológiai jellemzők hosszútávon érvényesítik hatásukat a munkabérre. Ennek magyarázatára azonban csak feltevések léteznek, azok empirikus ellenőrzése sokszor elmarad. Súlyosabb problémát jelent azonban az, hogy a hosszú távú hatás vizsgálata során sem fogalmilag, sem az elemzés szintjén nincsen egymástól megkülönböztetve a hatás (ugyanazoknak a jellemzőknek időben sokáig követhető hatása) és a hozam (egy jellemző életpályán belüli hosszú távú – esetleg göngyölített – hatása). Munkám során tehát a személyes jellemzők hosszú távú hatásának nemcsak magyarázatát, hanem pontosabb vizsgálatát is vizsgálom. A korábbi kutatások nagy erőfeszítéseket fordítottak arra, hogy bizonyos személyes jellemzők munkaerő-piaci befolyásoktól megtisztított hatását mutassák ki. Miközben azonban igyekeztek elválasztani egymástól okokat és okozatokat, a pszichológiai tőke direkt hatásának vizsgálatára szorítkoztak, és látszólag megfeledkeztek arról, hogy a személyes jellemzőknek indirekt hatása is létezik. Munkám során ezért a személyes jellemzőknek nem csak a direkt, hanem indirekt hatását is vizsgálom. Eredményeim szerint a saját sors kézbentartását mérő indexszel operacionalizált pszichológiai tőke többváltozós statisztikai elemzés módszerével is kimutatható – pozitív hatást gyakorol a munkabérre. A vizsgált személyes jellemzőt ugyan meghatározzák a különféle munkaerő-piaci események, annak munkabérre gyakorolt hatása azonban ezen hatások kiszűrése mellett is jelentős. A saját sors kézbentartását mérő index életpályán belüli hozama ugyanakkor azoknak a vizsgálatát követelte meg, akik tartósan jelen tudtak lenni a munkaerő-piacon. Ezeknél a bizonyos értelemben objektív értelemben vett „siker embereknél” a vizsgált személyes tulajdonság kereseti hozama annál nagyobb volt, minél hosszabb időperiódusban vizsgáltam a munkabért