A képviselet megkésett modernizációja. A magyar parlamenti képviselők összetétele és a politikai modernizáció, 1884-2006 = Belated modernisation of representation Composition and modernisation of Members of the Hungarian Parliament, 1884-2006

A disszertáció a képviselet modernizációjának magyarországi megkésettségét vizsgálja Nyugat-Európához képest. Az elemzés a magyar parlamenti képviselők összetételét hasonlítja össze a nyugat-európai törvényhozókéval 1884-től napjainkig. Az elemzés empirikus módszerek segítségével, nagyrészt kvantitatív adatok alapján próbálja bizonyítani a hipotéziseket. A mostani fejlett, liberális demokráciák fejlődési útjai igen különbözők a Mediterráneumtól Skandináviáig; Magyarországon ez a fejlődési eltérés a parlamenti elit modernizációjában is tetten érhető. A második jobbágyság, az erős nemesség és a városiasodás megkésettsége egy felülről vezérelt modernizációval kiegészülve féloldalas, szervetlen, nyugatos berendezkedéshez vezetett. Mindez hatással volt a parlamenterizmus kialakulására és fejlődésére, ami modernizációjában tovább hordozta ezen történelmi folyamatok ellentmondásait. A politikai elit – és ennek részeként természetesen a parlamenti elit – modernizációja Magyarországon általában nem a társadalmi folyamatok következménye, hanem az eliten belüli harcok és alkuk eredménye volt. A demokrácia egyes intézményeit és módszereit Magyarország átvette ugyan, azonban az ezek működéséhez szükséges társadalmi mechanizmusok nem alakultak ki. Ennek következtében a parlamenti elit modernizációja sem a társadalmi igények következménye volt, hanem az elit saját döntése, illetve külső hatás okozata. Látszatra tehát sok a hasonlóság a magyar és a nyugat-európai parlamentek között, azonban kialakulásuk hátterében igencsak eltérő fejlődési folyamatok állnak. A kutatás a szakirodalom elemzése után alapvetően szekunder kvantitatív adatok feldolgozásából áll; a rendelkezésre álló adatokból statisztikai módszerekkel igazolom hipotéziseimet. Az adatok forrása két adatbázis: az OTKA kutatási program során kialakított Magyar Képviselői Adatbázis valamint az EURELIT nemzetközi kutatási projektben megszerkesztett Cube adatbázis. Elemzésem alapján az első hipotézis, miszerint a magyar parlamenti elit modernizációja állandó lemaradásban van a nyugat-európaihoz képest részben bizonyítottnak tekinthető. Magyarország modernizációs lemaradása a második világháború végéig egyértelműen kimutatható. Ez a lemaradás szinte minden változó esetében tetten érhető, és évtizedes nagyságrendben mérhető. Az 1940-es évek második fele azonban hirtelen jelentős változást hozott ebben a tekintetben: a nyugati fejlődést meghaladó ütemben indult meg a magyar parlamenti elit modernizációja. A rendszerváltást követő parlamentek pedig lemásolták a kor nyugati demokráciáinak alkotmányos mintáit. Ennek velejárójaként a rekrutációs mechanizmusokat és következésképpen a modern parlamenti elit mintáját is átvették. A második hipotézis szinte minden pontjában igaznak bizonyult: minden történelmi cezúra – ha átmenetileg is – a modernizáció felé hat, a folytonos szakaszok alatt pedig az elit konzerválni próbálja a status quót. A nagy történelmi ciklusokon belül erős volt a kontinuitás mind a személyek, mind a képviselők tulajdonságait tekintve, az ezek közötti töréspontok pedig jelentős változást hoztak mindkét szempontból. A töréspontok után kialakuló parlamenti elit közelebb állt a nyugat-európai modernizációs mintához, mint az azt megelőző. Ugyancsak bebizonyosodott, hogy a töréspontok után az elit demokratikusabbá vált, és befogadta olyan társadalmi csoportok képviselőit is, amelyek korábban ki voltak rekesztve a politikai életből. A két hipotézis szintéziseként megállapítható, hogy a modernizáció folyamata Magyarországon megkésett, szakaszos és féloldalas, nem a szerves fejlődés része