Visszatérés az ipszatív skálákhoz: új módszer kidolgozása a szervezeti szubkultúrák azonosítására az OCAI alapján

A szervezeti kultúra témája évtizedek óta nagy népszerűségnek örvend a menedzsment szakirodalomban, szerepe nemcsak a tudományos közlemények szintjén, de az üzleti tanácsadás területén is egyre népszerűbb. A szervezeti kultúra felmérésének, megismerésének számos célja lehet: választ tudunk adni arra, hogy miként képviselhetik a szervezeti tagok a szervezet értékeit, illetve hogyan interpretálhatók ezek az értékek a szervezeti tagokon keresztül, elősegítve ezzel a szervezeteket érintő változtatások, fejlesztések, átalakítások megszilárdulását, egyszersmind a vezetési funkciók hatékonyabb gyakorlását. Ehhez azonban szükséges a homogén szubkultúrák azonosítása és az ezek közötti kölcsönös függőség megismerése, amihez elengedhetetlen egy széles körben validált modellre épülő megbízható eszköz használata. Az egyik ilyen népszerű modell a CVF (competing values framework – versengő értékek modellje), eszköze pedig az OCAI (organizational culture assessment instrument – szervezeti kultúra értékelésének eszköze). A modellt az 1980-as években Quinn és Rohrbaugh, az eszközt az 1990-es évek elejére Cameron és Quinn, az elemzési módszert pedig az 1990-es évek végére Hofstede fejlesztette ki. Ebben a tanulmányban a szerző ez utóbbihoz kíván hozzászólni: ugyanis e módszer nem szolgálja minden tekintetben a CVF-modell eredeti céljait. Jelen írás szerzője az eredeti elemzési technika statisztikai alapvetéseit, előnyeit és legfőbb hátrányait mutatja be, majd az OCAI segítségével felvett minta elemzésének és a szubkultúrák keresésének saját fejlesztésű új megközelítését és módszerét ismerteti, amely az eredetihez képest jobb összhangban van a CVF elveivel. A kifejlesztett ún. „súlypont” módszert és annak teljesítményét két korábbi adatfelvétel adatbázisán teszteli, és összehasonlítja az eredeti elemzési technika eredményeivel