A mezsgyék természetvédelmi jelentősége és védelmük időszerűsége

A sztyepprétmaradványokat őrző mezsgyék természetvédelmi jelentősége egyre szélesebb körben válik ismertté, azonban védelmük egyelőre csak kevés előrelépést mutat. A mezsgyék szembetűnő flóraőrző szerepét számszerűsített adatokkal is alá kívántuk támasztani. A kutatást a Tiszántúl délkeleti részén található Csanádi-háton végeztük. Tíz év alatt a vizsgálati területen (kb. 940 km2) közép-európai flóratérképezési kvadrátonként (kb. 6,5×5,5 km) átlagosan 5,5 védelem alatt álló növényfaj előfordulása vált ismertté, amelyek közül 1,0 (18,6%) csak összefüggő természeti területről (gyep, erdő stb.) vagy szántóföldről (iszapnövények), 0,4 (6,6%) összefüggő területről és mezsgyéről egyaránt, 4,2 védett faj (74,9%!) pedig csak mezsgyéről került elő. A Csanádi-háton a védett növényfajok közül az Adonis vernalis, Ajuga laxmannii, Anchusa barrelieri, Clematis integrifolia, Inula germanica, Oxytropis pilosa, Prunus tenella, Silene bupleuroides és a Vinca herbacea mind a lelőhelyek számát, mind az egyedszámokat tekintve 90−100%-ban mezsgyéken él. E gyepsávok jelentősége feltehetően az Alföld más löszvidékein is hasonló mértékű. A veszélyeztetett elsődleges mezsgyék megőrzése a Pannon biogeográfiai régióban új természetvédelmi stratégiát igényel