Különböző élőhelyek szegélyeinek komparatív fészekaljpredációs vizsgálata

A szegélyhatás énekesmadarak esetében tapasztalt legfontosabb megnyilvánulása a szegélyben levő fészkek nagyobb predációja a belső területekhez képest. Az elmúlt évtizedekben végzett fészekaljpredációs szegélyhatást vizsgáló kutatómunkák eredményei meglepően változatosak. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy sokan, sokféle módszerrel, sokféle szegélyt vizsgáltak. Így kutatásunk egyik célja volt kideríteni, hogy több különböző élőhely szegélyét egy mozaikos tájban egyszerre vizsgálva, ugyanazon feltételek mellett milyen különbségek fedezhetőek fel a fészekaljpredáció mintázatában, illetve hogy mely főbb környezeti tényezők befolyásolják a predáció mértékét. Vizsgálatainkat 2007 májusában végeztük a Vértes-hegység keleti oldalán. A mozaikos táj négy különböző élőhelyének öt szegélytípusában (tölgyerdő-szántó, szántó-gyep, tölgyerdő-gyep, fenyőerdő-tölgyerdő, fenyőerdő-gyep) egy fürj- és egy gyurmatojásból álló mesterséges talajfészkekkel állapítottuk meg a predáció mértékét. A fészkeket a szegélytől 0-5-10-20-50 méterre helyeztük el. Elemzéseinkben összehasonlítottuk az egyes szegélytípusok predációs mintázatát, megvizsgáltuk a rejtettség, a szegélytől vett távolság, az élőhely, a szegélytípus, valamint a vegetációszerkezet hatását a fészekaljpredációra. Kísérletünkben a különböző távolságokban tapasztalható predáció mértéke az élőhelyátmeneteken keresztül szegélytípusonként más és más mintázatot követett, azonban a magasabb predációs nyomás a szegélyekben kimutatható volt. Eredményeink alapján a távolság és a fészkek rejtettségének növekedésével csökkent a lerakott műfészkek predációs rátája. Összefoglalva, az élőhelyek és a szegélyek különböző vegetációs adottságai, és az ebből adódó rejtettség az adott távolságok esetén kulcsszerepet játszottak az általunk vizsgált műfészkek predációjának mértékében