Tranzitivizacija u mađarskom jeziku

Diplomamunkám célja az volt, hogy megviszgáljam a tranzitivizálodás szerepét a mai magyar nyelvben. A tranzitívizálodas fogalma azok a nyelvi folyamatok számít bele, amelyen keresztül az intranzitív ige tranzitív igévé válik. Három ilyen folyamatot ismerünk: a szóképzést, az igekötozést és az igei argumentumstruktura bővítését. Ennek érdekében kétnyelvu korpuszt hoztunk létre magyar tranzitív igékbol és ennek az igéknek megfelelo horvát változatokból. Az egyik legfontosabb kriterium az volt, hogy a korpuszban mai magyar nyelv szerepel. Ezért kutatóanyagunkként Kiss Gy. Csaba Budapest - Zágráb oda-vissza irodalmi esszé gyujteményét választuk ki. Az igéket eloször az eredeti magyar szövegbol szedtük ki, és utána a horvát változatokkal összehasonlították. Figyelembe vettük a morfológiai és szintaktikai különbségeket a magyar és a horvát igék között, valamint a hasonlóságokat is. A diplomamunkám két részbol áll: az elso az elméleti bevezetés az igei morfoszintaxisba és a kortárs kutatásokba arról a témáról. A második pedig a korpusz bemutatása és vizsgálata. A magyar igéket néhány kritérium szerint megoszthatjuk és megvizsgáljuk több kiegeszítő szempontból: 1. az igenemek (aktív igék, mediális igék, műveltető igék, visszaható igék, szenvedő igék), 2. a tranzitívitás (tárgyas/tárgyatlan igék), 3. az ige vonzata. Több magyar és külföldi nyelvész munkájára hivatkoztunk. Azok közül a legfontosabb Szili Katalin (aki viszont erősen hivatkozott Hopper és Thompson munkájára), Baboss R. Ernő és Bene Annamária. A korpusz 117 példányt (angolul token-t) tartalmaz. Figyelembe vettünk minden aktív igét és az igéből létrehozott szófajat (főnévi igenév, határozószó, melléknévi igenevek). Ezeket a szavakat négy csoportra osztottuk, eszerint, melyik tranzitivizálodási folyamat köszönhetően létrejöttek. Kiderült, hogy az igék legjelentősebb része szóképzésen keresztül jött létre. Ebben a csoportban összesen 60 példány van. Kilenc különböző képzőt említettünk. Ezekből négy nem produktívak a mai magyar nyelvben (−ál, −det, −ol, −oz). A leggyakrabban kitűnő képzők ebben a csoportban az –ít és a –tat/−tet képzők. A második csoportban (az igekötözésen keresztül alkotott igék) összesen 18 példány van . Nem vártunk el, hogy annyira jellegzetes a különbség ez a két csoport között. A harmadik (az argumentumstruktura bővítésén keresztül létrehozott igék) és a negyedik (a többi ige) csoportban olyan igealakok vannak, amelyek nem tudtunk egyértelmű kritériumok szerint csoportosítani. Ezért az itt megtalált eredmények talán a legérdekesebb. Az argumentumstruktura bővítésén keresztül létrehozott igékre jelentős az, hogy sok esetben a maga visszaható névmás az, ami tárgyassá teszi az igét, vagy még többen megerősíti a tárgy szerepét (olyan esetekben, amikor az ige már tranzitív). A negyedik csoportban olyan igék kerülnek elő, amelynek nincs igekötő nélküli formájuk