Adatok a Bán-halom környezettörténeti és régészeti talajtani vizsgálatához

A kunhalmok az eurázsiai sztyeppe öv síkvidéki tájának emberalkotta formakincsei. A halmok építésekor az azt létrehozó ember eltemette és ezáltal konzerválta a korabeli táj egyik legfontosabb “olvasókönyvét”, a járószint talajtakaróját. Az egykori tudatos emberi cselekvés — azaz különböző céllal létesített halmok megépítésének — kiemelten fontos mellékterméke, hogy a halmok alatti terület korabeli talajtakarója izolálódott a környezeti hatásoktól és ezáltal megőrződött. Tanulmányunkban a Szolnok-Túri-síkon található Bán-halmon végzett geomorfológiai, botanikai, talaj- és rétegtani eredményeket foglaljuk össze, illetve egészítjük ki az eltemetett paleotalaj mintáin végzett fitolitelemzés eredményeivel. A növényi opálszemcsék ellenálló képessége — egyéb mikro- és makroszkopikus, szervesanyagú növényi eredetű maradvánnyal szemben — lehetőséget ad a fitolitelemzés módszerének széleskörű paleoökológiai alkalmazására. A növényi szövetből történő feltáródásukat követően még hosszú ideig extrém körülmények között is fennmaradnak a befoglaló közegükben: megőrzik a képződési körülményeikre jellemző formájukat, anatómiai származásukra vonatkozó tulajdonságukat, textúrájukat. Ezzel megteremtik a lehetőségét, hogy a fitolitkutatás a paleoökológia és paleotalajtan tudományában, mint önálló kutatási irányzat szerepet kapjon. A növényi opálszemcsék a talajok fejlődéstörténetének hírmondói is egyben, így a megfelelő peremfeltételek teljesülése esetén egy-egy talajszelvény képződését is jellemezhetjük a módszer felhasználásával. A Bán-halom rétegtani vizsgálatát a halmon végzett sekélyföldtani fúrás által szolgáltatott fúrómagok morfológiai, illetve alapvető laboratóriumi vizsgálatai alapján lehet felvázolni. Eszerint a halom palástját adó recens talajképződmény alatt legalább négy, morfológiailag jól elkülönülő kultúrréteg helyezkedik el, amely alatt 470 cm-es relatív mélységben található az építés előtti járószint, azaz az eltemetett paleotalaj felszíne. Az eltemetett talaj Ap- és részben Bp-szintjéből, valamint a paleotalaj és — kronológiai értelemben — az első kultúrréteg (K1) határrétegéből 10 cm-es mintázási intervallummal gyűjtött talajminták fitolitelemzése szerint a Bán-halom építése előtti környezetet erős felszínbolygatás érthette. Ellentétben a temetkezési dombokon (kurgánokon) végzett — hasonló metodikájú — vizsgálatokkal, jelen esetben feltételezzük a halom alatti terület korábbi használatba vételét, a megtelepedést. Ennek egyik legfontosabb bizonyítéka a gabonák egykori jelenlétére utaló fitolit morfotípusok megjelenése a mintákban. Mindemellett az eltemetett paleotalaj morfotípus spektruma azt támasztja alá, hogy a halom építési pontjának környezetében a természetes vegetációt a környező homokbuckák sztyeppei, félszáraz vegetációja uralta, amelyben fás szárú fajok egykori megjelenése, illetve dominanciája nem rekonstruálható. | Kurgans and tells are valuable man-made geomorphological formations in the Eurasian steppe zone. During the construction of these formations, humans buried and thus preserved one of the most important sources of information about the ancient environment: the surface soil cover. This conscious human act — the erection of these earthen features — isolated the original soil and therefore kept it in an untouched condition for later eras. This study gives an overview of the geomorphological, botanical, soil and stratigraphical survey conducted on the Bán-halom and complements it with the results gained from the phytolith analysis of soil samples collected from the buried soil. The fact that plant opal particles are highly resistant to weathering enables phytolith analysis to be utilised widely in paleoecological studies. After the liberation of these inorganic particles from the plant tissue, they persist in the embedding geological media for a long time and keep their original shape, texture and information on their anatomical origin. Phytoliths are not only used as a separate scientific tool in paleoecology, but they may also provide information on the development of soils, thus making them suitable for paleopedological studies. The stratigraphy of the Bán-halom was described on the basis of a morphological description of core samples collected during the shallow geological coring of the mound, and on the results of basic physical and chemical soil analysis on samples collected from the coring. According to these data, at least four, morphologically distinct cultural layers can be identified below the recent soil cover of the mound. The original surface (paleosol) on which the mound was built can be found below these, at a relative depth of 470 cm. Based on the phytolith analysis of the buried Ap and Bp horizons, the area where the mound was built had already been subject to anthropogenic disturbance. Unlike the results obtained from the phytolith analysis of burial mounds (kurgans) in the Great Hungarian Plain, it appears that the area under the Bán-halom was used and disturbed before the mound was erected or established. Some of the most important evidence for this is the presence of cereal- related phytolith morphotypes in the samples. The morphotype spectrum of the samples points to an open grassland habitat in the close vicinity of the examined area; evidence of forest vegetation or the presence of arboreal species was not detected