Betegjogok összehasonlító elemzése Hollandiában és Magyarországon

A hazai egészségügyi rendszert hasonlítottuk össze Hollandia rendszerével. A választás Hollandiára esett, mert 2017-ben az első, illetve 2018-ban a második helyen zárt az EHCI (Euro Health Consumer Index) áttekintésben. Célul tűztük ki az általános EU-s (Európai Uniós) állásfoglalás ismertetését a jelenleg érvényben levő egészségpolitikai célokról, meg akartuk vizsgálni, hogy Hollandia és Magyarország ezeknek hogyan felel meg, illetve összegezni, hogy Magyarországon milyen fejlesztéseket és változtatásokat lenne célszerű kivitelezni az egészségügyi rendszer működésének javítása, optimalizálása okán. Vizsgáltuk a születéskor várható átlag élettartam változásait, az egy főre jutó egészségügyi kiadások mértékét, az egészségügyre fordított GDP (bruttó hazai termék) mértékét a két országra vonatkoztatva. Születéskor várható átlag élettartam változásai az elmúlt 10 évben [2007, 2017] a következőképp alakultak: Magyarország 1,5 év, Hollandia pedig 0,9 év emelkedést produkált. Bár Magyarország látszólag jobb eredmény ért el, sajnos még így is 4,1 évvel alacsonyabb a várható érték, mint a másik országban. Hollandia egészségügyre fordított GDP értéke duplája Magyarországénak, fontos megjegyezni, hogy a gazdag országok vagyonuk nagyobb részét költik egészségügyi szolgáltatásokra. Így ezt a megállapítást ennek függvényében kell értelmezni, csakúgy, mint az egy főre vonatkozó egészségügyi kiadások mértékét is. Ugyanazért a szolgáltatásért nagyobb összeget kell fizetniük. A 2017 EHCI jelentés összesített pontrendszerét is vizsgáltuk. Hollandia az első helyen végzett 924 ponttal, Magyarország pedig a 29. helyen 584 ponttal. Az Országprofilok sorozatot áttekintve készítettünk egy összegzést a két ország hatékonyságáról, hozzáférhetőségéről és a rezílienciájáról. A magyar egészségügyi rendszer továbbra is erősen kórházi központú, amint azt az EU-nál magasabb kórházi mentesítések aránya, a tartózkodás időtartama és a krónikus állapotok esetén elkerülhető kórházi ápolások jelentik. Ez nemcsak az alapellátás-szolgáltatók gyenge „kapurendszerére” utal, hanem hiányzik ösztönzők és képességek a megfelelő ellátás kórházakon kívüli nyújtására. Erősödik az alapellátás, elősegítheti az ellátáshoz való egyenlőbb hozzáférést, elősegítheti a hatékonyság további növekedését és javíthatja a minőséget. A holland egészségügyi rendszer hozzájárult a népesség egészségi állapotának javulásához. Az elkerülhető kórházi ápolások alacsony száma és általában jó túlélési arány azt sugallja, hogy hatékony alapellátás és szekunder ellátás létezik. A megelőzhető halálozási mutatók vegyesebb képet mutatnak, nem utolsósorban a dohányzás múltbeli használatának hosszú távú következményei miatt, mivel a nők tüdőrákos halálozása továbbra is növekszik, bár most a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az elhízás foglalkoznak. Az egészség terén továbbra is nagy az egyenlőtlenség az oktatás és a jövedelem szerint. Pozitív szempontból a közegészségügyi politikák már elkezdenek foglalkozni ezzel, ám időre lehet szükség a hatékonyság eléréséhez. A vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a magyar rendszer nem fogja elérni a holland rendszer színvonalát. Magyarországon törekedni kell arra, hogy a szűkös erőforrásokkal is a lehető legtöbbet hozzunk ki a rendszerből, és törekedni kellene arra, hogy azokat a tényezőket javítsuk, esetleg implementáljuk, amelyek nem igényelnek jelentős költségráfordítást.MSc/MAegészségpolitika, tervezés és finanszírozásmagyarlevelez