Nemzetközi tapasztalatok az Európai Képesítési Keretrendszer munkálatai közben

Már az 1957-ben megkötött római szerződés (Gordon, 1999) – ezt a formációt szokták a mai Európai Unió szervezeti elődjének tekinteni – szövege, pontosabban annak 39. cikke tartalmazta a személyek, azaz a munkaerő szabad mozgása biztosításának szükségességére való utalást; e jog érvényesülését azonban akkor is – és azóta is – leginkább a különböző országokban szerzett képesítések elismertetésének megoldatlansága akadályozta meg. Hamar kiderült ugyanis: az egymástól eltérő rendszerben megszerzett képzettségeket – akárcsak a hozzájuk tartozó kompetenciákat – tulajdonképpen összehasonlítani is igen bonyolult feladat; hát még saját helyükön megfelelően értékelni is azokat