A magyar-olasz kapcsolatok regionális hatásai 1927 és 1936 között

After the signing of the Italian–Hungarian treaty of friendship of 1927, the two States had a strong political cooperation which influenced the policy of third countries of the Central European region as well. Italy’s and Hungary’s relations were mainly significant in the period of 1927 to 1936, until the Berlin–Rome Axis was formed, which made Germany to be a determining factor both in the Hungarian and in the Italian foreign policy. In my paper I examine the regional context of the Hungarian–Italian relations in these years – between 1927 and 1936 –, presenting their common policy towards those State which played the most important part in their relations. First of all, I examined in details the role of Yugoslavia, as Hungary and Italy, for certain interests, collaborated in supporting the Macedonian and Croatian separatist movement, which became embarassing after the regicide of Marseille in 1934, when the Yugoslavian King Alexander I was murdered by the Ustasha members. Beside Yugoslavia, Austria played an important part in the Hungarian–Italian relations as well, both for political and economic reasons. Benito Mussolini aimed a trilateral agreement among the three States, which – after episodes like supporting the rightist Heimwehr movement, and the danger of Anschluss – was established in 1934 by the Roman Protocols. The third State which role I examined was Germany, because of the reasons mentioned above.Az 1927-es olasz -magyar barátsági szerződés aláírását követően a két állam szoros együttműködést folytatott, amely Közép-Európa más államainak politikájára is hatással volt. Magyarország és Olaszország kapcsolatai különösen az 1927 és 1936 közötti időszakban voltak jelentősek, a Berlin-Róma tengely megalakulásáig, amelynek révén Németország a magyar és az olasz külpolitika szempontjából egyaránt meghatározó tényezővé vált. Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy az 1927 és 1936 közötti magyar-olasz kapcsolatok milyen szerepet töltöttek be a nevezett régióban, bemutatva közös politikai lépéseiket azon államok felé, amelyek viszonyukban a legfontosabb szerepet játszották. Mindenekelőtt Jugoszlávia szerepét vizsgáltam, mivel Magyarország és Olaszország bizonyos érdekekből kifolyólag együttműködtek a horvát és a macedón szeparatista mozgalmak  támogatásában. Ez az asszisztálás az 1934-ben elkövetett marseille-i merénylet után vált kínossá, amikor az Usztasa tagjai meggyilkolták I. Sándor jugoszláv királyt. Jugoszlávián túl Ausztria is meghatározó szereppel bírt a magyar-olasz viszony alakulásában, aminek politikai és gazdasági okai is voltak. Benito Mussolini háromoldalú együttműködést kívánt létrehozni a három állam között, amely - olyan epizódokat követően, mint a jobboldali Heimwehr mozgalom segítése, vagy az Anschluss-veszély - 1934-ben jött létre a római jegyzőkönyvek aláírásával. A harmadik állam, amelynek szerepét viszgáltam, a fentebb említett okok miatt Németország volt