Demokrácia és fenntarthatóság – avagy hogyan befolyásolhatják a 21. század környezeti változásai demokráciák és autokráciák viszonyát?

A kelet-európai rendszerváltásokat, a kommunizmus bukását követő általános eufória jellemző kifejezésének tekinthetjük Francis Fukuyama nagy karriert befutott könyvét, A történelem vége és az utolsó ember c. művet (1991). Fukuyama úgy gondolta – s ezzel nem volt egyedül –, hogy a jövőben mindenütt győzni fog a liberális demokrácia, és a történelem további menete egyhangú lesz és kiszámítható, nem tartogat radikális újdonságokat (erre utalt nála a „történelem végé”-nek Hegeltől kölcsönzött megfogalmazása). A szerző jóslata nem vált valóra, és Fukuyama később több ponton is felülvizsgálta kezdeti elképzelését. 2003 körül arra a következtetésre jutott, hogy egy társadalom fejlődése szempontjából kedvezőbb, ha előbb van egy erősen központosított, racionális, bürokratikus és hatékony állam, és csak azután demokrácia, (Államépítés. Kormányzás és világrend a 21. században, 2005, még inkább: A politikai rend eredete. Az ember előtti időktől a francia forradalomig, 2012, Political Order and Political Decay, 2014). Legutóbbi nyilatkozataiban pedig már rendkívül borúlátón azzal kapcsolatban, hogy a 21. században demokráciák és autokráciák versenyéből melyik kormányzati típus kerül ki győztesen. Mivel látványos ellenpéldák voltak arra az elképzelésre, mely szerint demokrácia nélkül nincs gazdasági fejlődés, a tudósok módszeresen elkezdték vizsgálni a megfelelő országokban az intézményi háttér és a gazdasági fejlődés közti összefüggést, (Amy C. Alexander, Christian Welzel: „Measuring Effective Democracy”, 2008, később: pl. Amy C. Alexander, Ronald Inglehart, Christian Welzel: „Measuring effective democracy: A defense”, 2011). Azért, hogy a gyorsan fejlődő autokráciák jelenségét jobban érthetővé tegyék, Amy C. Alexander és Christian Welzel bevezették a „racionális autokrácia” fogalmát, ahol a „racionalitás” bizonyos intézményi feltételekből fakad. Az autokráciák a 20. század végén, a 21. század elején, megteremtették a maguk új „társadalmi szerződését” – mely szerint a társadalom minél szélesebb tömegeinek juttatott minél nagyobb szintű jólétért „cserébe” a társadalom tagjai kevésbé várnak el demokratikus, politikai reformokat az országban, kevésbé ragaszkodnak bizonyos individuális szabadságjogokhoz. A jelen előadás kérdése az, hogy a globális környezetváltozás (a természeti és a társadalmi környezet gyors változásai) hogyan befolyásolják demokráciák és autokráciák viszonyát, illetve versenyét. Tézisem szerint hosszú távon a környezet bonyolult változásai és sokszoros összetettsége a demokráciáknak kedvez, illetve a jelenlegi autokráciákból is ki fog kényszeríteni bizonyos demokratikus reformokat. Ezt arra alapozom, hogy a környezet komplexitása olyan kihívásokkal szembesíti az országokat, a közösségeket, hogy a megfelelő válaszok kellőképp önálló és alkalmazkodni képes egyéneket és közösségeket igényelnek. Ilyen egyénekhez és közösségekhez pedig, nézetem szerint a (Amy C. Alexander és társai értelmében vett) „hatékony demokrácia” tudja biztosítani ehhez a megfelelő kulturális és intézményes feltételeket, az autokráciák pedig nem