Mezőváros új szerepben

Az alföldi kisváros sokat kutatott, ámde az utóbbi időben kissé háttérbe szorult, illetve módosult hangsúlyokkal tárgyalt téma. Ma elsősorban a magyarországi településhálózat fejlődése, illetve a területi gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségek kontextusában pozícionált kérdésnek tekinthető. Indokolt-e vajon napjainkban „alföldi” városokról beszélni? Pusztán területi lehatárolás kérdése az alföldiség, avagy mai napig jelenlévő strukturális kérdés is? Indokolható-e Erdei Ferenc magyar városának közelebbi vizsgálata a szocialista időszak homogenizáló törekvéseit követő időszakban, amikor nemcsak a településfejlődés hajtóerői alakultak át, de a globalizáció folyamatába kapcsolódás eddig még nem tapasztalt léptékű külső dimenziókat teremtett területi-települési fejlődési folyamataink értelmezésére? Mit tudunk az alföldi kisvárosról? Hosszabb távú fejlődésük, akár a huszadik század egészére kivetítve, akár a rendszerváltás utáni időszak átalakulási tendenciáit vizsgálva, az esetek jelentős részében nem sikertörténet. Ez a települések relatív helyzetének változásában – számos szempont, például gazdasági erő, társadalmi háttér, innovációs képesség, városhierarchiában elfoglalt pozíció alapján – sajnos megállapítható. A fejlődési pályák hátterében számos közös vonás lelhető fel: alföldi „jegyekben” – ilyen a szegényedő településképlet gazdaságában, társadalmában és épített környezetében; ilyen a hosszabb távon belterjesebb irányba mozduló mezőgazdálkodás, funkcionálisan homogenizáló iparosítás, infrastruktúra hiányosságainak felszámolása. De ott vannak a különbségek is, melyek e városok eltérő fejlődési pályáit jelentős mértékben okozzák. A differenciálódás alapja egyrészt a földrajzi fekvés, másrészt a változó körülményekhez való alkalmazkodás eltérő sikeressége. Ennek alapja egy kollektív helyi tanulási folyamat, lecsapódása pedig mérhető a helyi gazdaság mindenkori sikerességében, illetve a települések változó népességmegtartó képességében. Mezőtúr a klasszikus alföldi mezőváros reprezentánsa. Fejlődésében minden olyan tényező szerepet játszott a történelem folyamán, ami egy Alföld közepén fekvő település esetében reális lehetett. Viszonylag korán, meglehetősen magasra, az alföldi mezővárosok második vonalába jutott: népességszáma mellett gazdasági alapjai, jelentős kulturális-szellemi funkciói, illetve a helyi közösség önszerveződése, belső autonómiája alapján is kiemelkedett környezetéből. Az alföldi városok jelentős részéhez hasonlóan a dualizmuskori modernizáció haszonélvezője, még ha az átalakulás komoly társadalmi feszültségek árán valósult is meg. A XX. század rendszereken átívelő nagy modernizációs projektje (gazdasági-társadalmi szerkezetváltás) ugyanakkor komoly kihívások elé állítja, melynek megoldásában – „mérsékelt hátszéllel” – részsikereket ér el. A modernizáció eredményei az 1970-es évekre tapinthatóak lettek, a város népességmegtartóképessége átmenetileg stabilizálódott. A rendszerváltást követő időszak megváltozó feltételei közepette éppen ezen eredmények kérdőjeleződnek meg: a jelentős potenciált örökölt város ma nemcsak keresi helyét a világban, de küzd erőforrásai megtartásáért is. E kötet szerzői e helykeresés több szempontú bemutatására vállalkoznak. Munkánk nem monográfia: a város teljességre törekvő, részletes bemutatása helyett az örökség meghatározó elemeire és a fejlődést hordozó kulcstényezők megragadására törekedtünk. Helyzetünkből fakadóan, alkalmasnak látjuk csapatunkat a „mezőtúri helyzet” tágabb társadalmi-gazdasági kontextusba helyezésére. Ezzel – úgy gondoljuk – ellensúlyozni tudjuk azt a hiányosságunkat, hogy egy precízen összeállított, részletes monográfiával gazdagítsuk a városról szóló írások – kétségkívül terjedelmes – listáját. Kötetünket olyan szerzői gárda jegyzi, amely személyében többnyire kötődik a városhoz, hiszen ez volt a szerzők kiválasztásának egyik vezető szempontja. A szerzők és a kötet szerkesztői a helyi közösséget képviselik, ha jelentős részük ma az ország különböző felsőoktatási intézményeiben, kutatóintézeteiben tevékenykedik is. A szerzők egy része ma is a városban él és dolgozik: közös munkánk bizonyítja kompetenciáikat. Különböző tudományágak, szakmák eltérő szemléletű, a részletekről részben eltérő véleményű képviselőiről van szó, ám valamennyiük számára fontosak azok az értékek, amelyeket a város, a helyi közösség teremtett és hordoz itt, valamint az ország hasonló sorsú településein, térségeiben. Kötetünk három tartalmi egységből épül fel. Az első rész - jellemzően a földrajztudomány képviselőinek írásai alapján - az alföldi kisváros-probléma kontextusába helyezi a település fejlődését. A második fejezet írásai a hagyományos iskolavárosi, szellemi központ-szerepet járják körül oktatáskutatók – szociológusok, tanáremberek írásaira építve. A harmadik egység a város társadalmának és közintézményeinek néhány sarkalatos elemét mutatja be, főként történészek, néprajzkutatók munkáiból merítve. A kötetet azzal a céllal készítettük, hogy a saját gondolatainkkal, jobbító szándékkal, konstruktívan hozzájáruljunk a város jövőjéről folytatott diskurzushoz. Így kívánunk sorsközösséget vállalni mindazokkal, akik a városban élőként vagy elszármazottként szívükön viselik Mezőtúr jövőjét. Célunk továbbá – Mezőtúr példáján keresztül – az alföldi kisváros problémáinak megjelenítése, a szélesebb országos közvélemény figyelmének felhívása