Radiológiai osztályon dolgozó szakdolgozók kiégési szintje Magyarországon = Burnout level among radiology department workers in Hungary

Absztrakt: Bevezetés: A segítő szakmákban dolgozó szakembereket veszélyeztető kiégésnek széles körű negatív hatásai lehetnek, ami a betegellátás minőségét és az egészségügyi rendszer hatékonyságát is befolyásolhatja. Célkitűzés: A kutatás célja volt feltárni, hogy a magyarországi radiológiai osztályon dolgozó szakdolgozókat milyen mértékben veszélyezteti a kiégés. Módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti, leíró kutatás keretében az adatgyűjtésre 2018. június–szeptember intervallumban online felületen megosztott kérdőív segítségével, radiológiai osztályon dolgozó szakdolgozók körében került sor egyszerű, nem véletlenszerű mintavétel alkalmazásával, anonim módon. A saját szerkesztésű kérdőív a szociodemográfiai és a munkavégzés jellegével kapcsolatos jellemzők mellett a Maslach Burnout Inventory (MBI) nemzetközileg validált kérdőívet is tartalmazta. Eredmények: Az adatok tisztítását követően összesen 404 fő válaszait vontuk be a statisztikai elemzésbe. A többségében megyei kórházakban alkalmazott szakdolgozók átlagosan 18,3 éve (SD 13,7) dolgoznak az egészségügyi ellátórendszerben. A kiégésnek a deperszonalizáció és emocionális kimerülés dimenziójában a minta enyhén emelkedett értékű kiégést mutat. Az iskolai végzettség, az életkor és az egészségügyben eltöltött évek száma szignifikánsan befolyásolta mindhárom, kiégéssel kapcsolatos dimenziót (p≤0,05). A 31–35 éves korcsoport és a 16–20 éve a pályán lévő válaszadók tekinthetők a legveszélyeztetettebb csoportnak a kiégés mindhárom dimenziójában. Az MSc-végzettséggel rendelkezők emocionális kimerülési értéke szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult társaikéhoz viszonyítva. Következtetés: A deperszonalizáció és az emocionális kimerülés emelkedett értéke jelző értékkel bírhat a munkáltatók számára. A kapott eredmények a nemzetközi szakirodalomban leírtakkal jól korrelálnak. Orv Hetil. 2019; 160(27): 1070–1077. | Abstract: Introduction: Burnout can have a wide negative impact on the quality and the effectiveness of the health care system. The aim of our research was to assess the burnout level of the radiology department workers in Hungary. Method: Our quantitative, cross-sectional, descriptive data collection lasted from June to September 2018 using an online questionnaire. Simple, non-random sampling was carried out among radiology department workers in Hungary. In addition to our self-made questionnaire which included socio-demographic and work-related questions, an internationally validated Maslach Burnout Inventory questionnaire was sent out. Results: After data cleaning, a total number of 404 (n = 404) respondents were included in the statistical analysis. The majority of the respondents works in county hospital, the average year spent in the healthcare system was 18.3 (SD 13,7). The sample’s values at the depersonalization and emotional exhaustion dimension were slightly elevated in contrast to the average values. Educational level, age and years spent in the healthcare system had a significant influence on all the three dimensions of burnout (p≤0.05). The group of workers being 31–35 years old and the group of those who spent 16–20 years in the healthcare system are considered to be the most compromised groups in all the three dimensions of burnout. Respondents with master degree had significantly lower emotional exhaustion values than their colleagues. Conclusion: The increased value of the depersonalization and the emotional exhaustion can be an indicator for employers. Our results are similar like described in the international literature. Orv Hetil. 2019; 160(27): 1070–1077