Víruskimutatás molekuláris biológiai vizsgálattal cardiomyopathiás betegek szívizommintáiból = Molecular biological virus identification in dilated cardiomyopathy

Régóta ismert, hogy főként az enterovírusok, azok közül is a Coxsackie-B3 játszik elsődleges szerepet a szívizomgyulladás patomechanizmusában, továbbá az annak lehetséges következményeként kialakuló dilatativ cardiomyopathiában. Célkitűzés: Jelen vizsgálatainkban ezeknek a vírusoknak feltételezett kóroki szerepét kívántuk kimutatni szívátültetésen átesett dilatativ cardiomyopathiás betegekben. Módszer: A víruskimutatás e betegek explantált szívizommintáiból történt. A szív öt különböző, előre meghatározott régióiból ún. nested polimeráz láncreakciót alkalmazva sokszoroztuk az Adenovírus-3, Humán herpeszvírus-6 típus és az enterovírus konzervatív régióit. Eredmények: Az eddig vizsgált 14 beteg mintáiból 3 esetben kaptunk Adenovírus-3-ra pozitív eredményt, melyet a későbbi szekvenálás is alátámasztott. További egy esetben az Adenovírus-3 mellett Humán herpeszvírus-6 típus szekvenciát is találtunk. Enterovírus genomot azonban nem sikerült detektálnunk egyik beteg mintájában sem. Következtetés: Vizsgálataink során adenovírus-genom fordult elő a leggyakrabban a vizsgált betegcsoportban. A kimutatott vírusszekvenciák egy korábban lezajlott vírusfertőzésre utalnak, mely hozzájárulhatott a dilatativ cardiomyopathia kialakulásához. A különböző víruspartikulumok molekuláris biológiai módszerrel szívizomból történő kimutatása segítséget nyújthat a betegség hatékony és költségkímélő kezelésében. Enteroviruses have been considered to be the most common cause of acute myocarditis and possible consequence of dilated cardiomyopathy. Some publications shed light to the role of other viruses in this disease as well. Our molecular investigation has demonstrated that adeno- and herpes viruses might also frequently occur in dilated cardiomyopathy. Aim: The aim of our study was to screen virus genomes in heart tissues from heart-transplanted patients to prove their possible role in the pathogenesis of dilated cardiomyopathy. Methods: DNA and RNA were isolated from five regions of the heart muscle. Amplification for Adenovirus Type 3, Human Herpes Virus Type 6 and Enterovirus genomes were performed by nested-Polymerase Chain Reaction. Finally the virus-positive samples were direct sequenced. Results: In 2 patients Adenovirus Type 3 and in 1 patient both Adenovirus Type 3 and Human Herpes Virus Type 6 were detected. No enteroviruses were found in any heart tissue. Conclusions: In our study the adenovirus genome was found to be the most frequent virus genome in explanted heart tissues. The identified viral sequences proved previous viral infection, which could have played a role in the development of dilated cardiomyopathy. Detection of different viruses in the myocardium by molecular biological examinations might contribute to adequate treatment of these patients