A főúri lakóhelyek lakosztályainak funkcionális elrendezése és higiénés felszerelése a 18–19. században

A főúri lakóhelyek térszervezésének belső hierarchiáját leginkább lakótereik kialakításának és kiszolgálásának módja tükrözi. Hazánkban a 17. századi lakórendeltetések terei még nem alkottak funkcionális egységet – önálló lakosztályt. Már létezett ugyan a kettős, differenciált közlekedési rendszer: a szobasoron keresztüli reprezentatív, és a pitvaron, folyosón keresztüli kiszolgáló forgalom, de ez ekkor még az épület egészét, közösségi tereit is átszőtte. A higiénés felszerelést a hálószoba falában elhelyezett külső- vagy belsőaknás száraz árnyékszék és a mosdófelszerelés biztosította. A későbbi főúri lakosztályok archetípusait a nemek szerint megosztott és az udvari státus szerint tagozott 17. századi lakótérsorokban találhatjuk meg. A hazai főúri lakóhelyek lakosztályainak 18. századi legmagasabb színvonalú megoldása az uralkodói vendégek számára kialakított vendéglakosztályokban vagy a legmagasabb rangú tulajdonosi lakosztályok formájában találhatók meg. A hálószoba reprezentatív feltárását – a társasági terek folytatásaként – az előszoba kezdte. A lakosztály személyzeti kiszolgálása közvetlen és rejtett volt. A hálószobához egy–három kabinet kapcsolódott írószoba, öltöző vagy mosdó, illetve garderobe rendeltetéssel. A száraz árnyékszék a hálószobából nyílt, olyan hátulról megoldott tisztítási lehetőséggel, amely a lakosztály használóinak megzavarása nélkül történhetett. A kapcsolódó belső melléklépcső a személyzeti kiszolgálás gyors, diszkrét lebonyolítását tette lehetővé. A belső kiszolgáló tércsoport köré fogatolt lakosztálytípus az 1720-as évektől terjedt el hazánkban, és a század második felében vált általánossá, meghatározóan a kéttraktusos elrendezésű épületekben. A 19. századi lakosztályok kialakításának elvei a megelőző század elvein alapultak. A megnőtt komfort- és higiénés igények a fürdőszoba megjelenésével átszervezték a lakosztály rendszerét. A napi rendszerességű mosdás, a fürdés funkciójának önálló tere és beépített berendezése a 19. század közepén jelent meg hazánkban. Első látványos formája – amely a 20. század elejéig továbbélt – a lakosztály hálószobájához kapcsolódó öltözőszoba alkóvos térbővülete volt, mélyített fürdőmedencével. A 19. század végének beépített, lábakon álló kádjai már saját kis helyiségbe, a fürdőszobába – a hálószoba és az öltöző mellé – a kabinetek sorába kerültek