Nagyvárosok a magyar területi politikában és területfejlesztésben a rendszerváltozástól napjainkig = Territorial politics and development of major cities in Hungary from the transition to the present day

A magyar városfejlődés kérdései egyre több figyelmet kapnak az elmúlt időszakban, miközben a területi politika irányai és intézményi keretei folyamatosan változnak. A dolgozatban azt járjuk körbe, hogy milyen tartalmakat kapcsolhatunk a nagyvárosfogalomhoz a magyar területi politikában és a nagyvárosok helyzete miként változott a rendszerváltozás óta. A nagyvárosok a területi folyamatok alakítói, így nem lényegtelen, hogy e komplex funkciókkal rendelkező központok milyen súllyal és iránnyal jelentkeznek a fejlesztési elképzelésekben. A térbeli folyamatok alakítása nagy időtávot igényel. A dolgozat első része a nagyvárosfogalom rétegeit mutatja be, jellemzi a regionális központ, a nagyváros, a megyeszékhely és a megyei jogú város kategóriáit. A második rész a rendszerváltozás utáni időszak gyakran változó területi politikájában keresi e központok helyét, fejlesztési hangsúlyait, a pályaíveket, azok változását. A rendszerváltozás utáni fejlesztési koncepciókban és területi politikában a nagyvárosok és köreik kiemelt és változatos szerepet kaptak. Megjelentek mint területi (regionális) igazgatási központok (1990–1994), a fejlesztési régiók fő- és alközpontjai (1998–2005), a növekedést generáló pólusok (2005–2008), egy elvetélt igazgatási decentralizációs kísérlet alanyai lettek (2006–2010), a megyéktől független fejlesztések központjaivá váltak (2012–2016), s napjainkra ismét a kiemelt fejlesztések térségi fókuszává váltak (Modern városok program, 2015–). A nagyvárosok számos általános fejlesztési cél mellett egyedi fejlesztési elképzelésekkel is rendelkeztek az elmúlt 30 évben. A központi és a helyi elképzeléseket több város jól összehangolta, így fejlesztésük dinamikus lett, másoknak viszont nem sikerült a harmonizáció, ami nem javította helyzetüket. A Budapesttel szembeni ellenpólusrendszert a városhálózatban sem a rendszerváltozás előtt, sem azután nem lehetett a nagyvárosokból vagy azok hálózatából kialakítani. A főváros nagysága, népességkoncentrációja, intézményrendszere, gazdasági irányító szerepköre, településrendszere, a magyar közgondolkodásban betöltött szerepe, nemzetközi megítélése egyedi. Mindezt fokozza, hogy a magyar politikai intézményrendszer egyközpontú, felülről, ebből az egy centrumból vezényelt. A területi szintű decentralizáció – bár több kisebb kísérlet ismert – nem valósult meg Magyarországon. A centralizált közigazgatás és nemzeti fejlesztés, a különféle állami funkciók erős központosítása miatt a nagyvárosi kör ugyan számos térségi szervező funkciót alakított ki, ám ezek nem voltak képesek a „fővárosmítoszt” ellensúlyozni. The issues of urban development in Hungary have been receiving increasing attention recently, while the directions and institutional frameworks of regional policy are constantly changing. In this study, we discuss the contents and connotations associated with the concept of major cities in Hungarian territorial policy, and we also examine the changes in the position of these cities within the urban system. Major cities play a key role in territorial development by generating spatial processes, so it is of critical importance what weight and direction these centres with their complex functions are assigned in development concepts. Any design or even the restructuring of spatial processes takes time. Since the democratic transition in 1989-90, cities have been given inconsistent development goals in short order. Cities have not been able to adapt to these constantly changing goals. In the first part of this study, we present the layered concept of the ‘major city’. We characterise these categories: regional centre, city, county seat and city with county rights. In the second part, we try to locate these centres and examine the changes in their development focuses and paths in the often changing territorial politics of the post-transition period. Since 1990, major cities and their environs have played a prominent role in territorial policy and development concepts. The development of these centres encompassed various concepts and directions. Since then they had both in the settlement network and even in Hungarian culture or public thinking and its weight in international networks – all make the capital unique and of matchless importance. And this is reinforced by the fact that the Hungarian political institutional system is monocentric and also controlled from this centre. Decentralisation at the territorial level has proved impossible in Hungary, although there have been several smaller experiments in this direction. Due to the centralised administration and national development, but also because of the strong centralisation of the various state functions themselves, major cities were unable to compete with the ‘capital myth’, despite the creation of many regional organisational functions