A szenvedés csillapításának kötelezettsége

Diplomamunkámban a fájdalom és szenvedés enyhítésének, az életvégi döntéshelyzetek megítélésének és szabályozásának aspektusaival foglalkozom a betegek, az egészségügy és a jogalkotók szempontjából. Olyan életvégi helyzeteket emeltem ki, amelyek esetén alapvető emberjogi és etikai normák állnak egymással szemben. A téma sokszínűségét és sokszor vitákat provokáló aspektusait az európai államok eltérő joggyakorlatain keresztül igyekeztem bemutatni. Ugyanis az egyes országoknak ezekben a kérdésekben, európai konszenzus hiányában, nagy a mérlegelési mozgástere. Belgium kiemelt jelentőséggel bír, és nem csak azért, mert azon országok egyike, amelyekben legális az eutanázia, hanem azért is, mert olyan egyedülálló életvégi ellátást alakított ki, melyben az eutanázia – a palliatív ellátás során vagy attól függetlenül – választható opció. Az európai példákat követően a magyarországi jogi környezetet mutattam be. A Magyar Orvosi Kamara határozottan elzárkózik minden olyan cselekedet elfogadásától, amelynek eredményeképpen az orvos szándékosan megrövidítené betege életét. Figyelembe véve az Orvosetikai Kódexet illetve a büntetőjogi szabályozásokat, megállapítható, hogy hazánkban az élet szentségének az elve, az élet védelme a sarokkő. Így Magyarországon legalizált eutanázia hiányában a betegek számára a palliatív ellátás jelenthet segítséget.egységes, osztatlanáltalános orvostudományimagyarnappal