Ellátási láncok versenyképessége és finanszírozása – gondolatok az optimumról

Bár korábbi cikkek rámutattak, hogy a pénzügyi szempontok nagyon szorosan kötődnek a versenyképességhez, az ellátási láncokkal kapcsolatos kutatások mégis csak a legutóbbi időkben kezdték vizsgálni ezt a szempontot. Írásunk ezért az ellátási láncok pénzügyi menedzsmentjével kapcsolatos döntéseket és ezek versenyképességre gyakorolt hatását vizsgálja. Kutatásunk során végig feltételezzük az ellátási lánc tagjainak tökéletes informáltságát és a kooperációt, amelynek hiánya rendszerint torzítja az empirikus eredményeket. Szimulációalapú kutatásunk rámutat: a szezonalitás még tökéletes előrelátás esetén is csökkenti a profitabilitást és a növekedési képességet, miközben növeli a kezdeti tőkeigényt. Eredményeink szerint az ellátási lánc tagjai közötti kooperáció csökkentheti az addicionális tőkeigényt, miközben elősegíti a profitabilitást és a növekedést, azaz összességében a versenyképességet. A kooperáció a fizetési feltételek szabályozásával vagy olyan díj bevezetésével érhető el, amelyet az ellátási lánc tagjai fizetnek az ellátási lánc domináns szereplőjének. Emiatt az olyan gazdaságpolitika, amely például egy adott országhoz tartozás alapján igyekszik – akár az ellátási lánc többi szereplőjének kárára – egy, az ellátási lánc alacsonyabb szintjén álló tag számára olcsó tőkét vagy magasabb hozzáadott értéket (nyereséget) biztosítani (például a tagok közti viszonzatlan transzferek korlátozásával), ronthatja a teljes ellátási lánc versenyképességét