A csíkmadarasi juhászok életmódjának változása a 20-21. századok fordulóján

Jelen kötetben, amely doktori disszertációm részben módosított változata, a csíkmadarasi juhászat 20–21. századi változásait vizsgálom, a pásztori életmódra és tárgyi világra összpontosítva. A kutatást 2009 és 2012 között a Hargita megyei felcsíki településen, Csíkmadarason végeztem, továbbá a kutatás terepeként szolgáltak azok a legelők, pásztorok számára kialakított nyári szálláshelyek, ahol kutathatóvá vált a pásztortevékenység és az ehhez kötődő eszköztár. Kutatásom alapvető célja a csíkmadarasi juhászok jelenkori életmódjának és tárgyi világának változásvizsgálata. Mindezt egy olyan, juhászattal foglalkozó, pásztorcsaládban szocializálódott egyénre fókuszálva próbáltam megvalósítani, akinek a mindennapi tevékenységén át szemléltetni tudtam a csíkmadarasi juhászat különböző vetületeit. Egy másik célom az, hogy megfigyeljem a napjainkig használatban levő eszközöket, és rákérdezzek a ma már nem használt tárgyakra, odafigyelve arra, hogy mi lehetett az oka egy-egy eszköz használatból való kikerülésének, tekintetbe véve a modernizáció, globalizáció és fogyasztói kultúra hatását, ugyanis ezek a tényezők többnyire a hagyományos pásztoreszközök gyáripari termékekkel való helyettesítését eredményezték. Az eszközök kapcsán kiterjed a figyelmem arra is, hogy a juhászok napjainkban alkalmaznak-e manuális technikákat eszköztáruk tárgyainak elkészítésére. Megvizsgálom azokat az eszközöket, amelyeket a pásztor saját maga készített (faragott), figyelembe véve, hogy ezeknek kivitelezéséhez milyen famegmunkálási technikákat alkalmazott. Egy naskalati esztena teljes tárgykészlete által szemléltetem azt, hogy napjainkban a juhászok a havasi pásztorkodás ideje alatt mekkora tárgypopulációt vesznek igénybe, és azt hogyan használják. Az esztena tárgyainak vizsgálata mellett kiterjed a figyelmem egy csíkmadarasi bács, Váncsa Imre lakókörnyezetének a vizsgálatára is. A szobabeosztás és a lakásbelső tárgyainak vizsgálatával a Váncsa család életmódbeli sajátosságaira világítok rá. Mindezek mellett azt is vizsgálom, hogy a falu lakosai hogyan viszonyultak régen és ma a juhászokhoz, tehát közösségen belül a juhászok társadalmi megítélését is fontosnak tartom tisztázni. Főként a kutatásom központi alakjával, Váncsa Imrével kapcsolatban álló juhtartó gazdák elbeszélésein át próbáltam érzékeltetni azt, hogy a falubeliek hogyan vélekednek a pásztorokról, milyen kapcsolat áll fenn a juhosgazdák és a felelős pásztor (bács) között, továbbá a gazdáknak milyen elvárásaik vannak azokkal a juhászokkal szemben, akikhez évről évre számba adják juhaikat. Jelen vizsgálatot egyrészt azért tartom fontosnak, mivel eddig Csíkmadarason nem történt olyan jellegű kutatás, amely a juhászatot, mint életmódbeli sajátosságot vizsgálta. Másrészt olyan, a juhászat eszköztárára irányuló kutatást sem végeztek, amely egy egyénen keresztül láttatta a vizsgált eszközállományt, figyelve arra, hogy azokat ki készítette, mikor kerültek használatba, mi volt a funkciójuk, az idők során milyen funkcióváltáson estek át, hogyan öröklődtek generációról generációra, és mi játszott közre azoknak használatból való kikerülésekor. Ezt a fajta szándékot az is nyomatékosítja, hogy a múzeumokban őrzött pásztoreszközöknek sem történt meg az ilyen jellegű vizsgálata, így azok többnyire múzeumi raktárakban őrzött, funkciót vesztett darabokként vannak nyilvántartva