Felszabadítás és lenyűgözés. A látás elméletének két formája a francia klasszicizmusban

...Descartes közvetlen kulturális kontextusában, a „klasszikus kor” (âge classique) festészetében létezett egy olyan dialektika, amely az önreflexív festészet és az immerzív (a nézőt lenyűgöző) festészet szélsőségei között mozog. Ez nem egyszerűen a régi és az új vitája, hanem két – önmagában tekintve is modern – perceptivitáselmélet vitája. Az önmagát mint nézőt tételező néző festészete szemben állt a nézőt eltűntető, őt a hatás által lenyűgöző, vagy a tér szimulációjába vonó (immerzív) festészettel. Mindkettő velejéig modern nézet. A barokk immerzió a politikai reprezentáció elsődleges propagandaeszközeként születik meg, a klasszicista ellenállás pedig azzal szemben, a néző saját erejének elismertetéséért folytatott (karteziánus) küzdelemként. A barokk szemképráztatás számára a nézőre tett hatás válik a festészet egyetlen értékmérőjévé