Nemszteroid gyulladáscsökkentők okozta adverz reakciók differenciáldiagnosztikája. In vitro és in vivo módszerek = The differential diagnosis of adverse reactions to non-steroidal anti- inflammatory drugs. In vitro and in vivo methods

Absztrakt: Bevezetés: A nemszteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek hatása a sejtmembrán ciklooxigenáz-1-es és -2-es izoenzimeinek gátlása mértékétől függ. Ugyanez határozza meg a lehetséges túlérzékenységi tüneteket, melyek 2 alapvető csoportba: a keresztintolerancia (nem immunközvetített) és a „valódi” túlérzékenység (immunközvetített) csoportjába sorolhatók. A nem kívánt reakciók klinikai fenotípusok alapján és az aszpirinre mutatkozó in vivo reakciótól függően osztályozhatók. Célkitűzés: Egy régen ismert, a specifikus immunglobulin-E (IgE) kimutatásán alapuló humorális és egy, a korai sejtes aktivációt mérő 20’-es citokin (interleukin [IL]-6)-felszabadulás detektálásán alapuló módszer találati arányainak összehasonlítását tűztük ki célul. A 2003 és 2013 közötti időszakban vizsgált betegek tüneteinek retrospektív esetelemzését végeztük el. A vizsgálatok tünetmentes állapotban, a lezajlott tünetek után 1 éven belül történtek. Módszer: A fenti csoportokba tartozó különböző gyógyszerspecifikus IgE-szinteket az anamnézis szerint kiválasztott 55 esetből nyert szérumokból ELISA-módszerrel határoztuk meg. Összehasonlításként kétlépcsős ELISA-tesztben 51 beteg és 9 toleráns kontroll mononukleáris sejtfrakciója által hasonló gyógyszerekre kialakult IL6-felszabadulást mértük. Az eredményeket az „új” klinikai klasszifikáció szerinti alcsoportokra vonatkoztattuk. Eredmények: A két csoport között a tünetek megoszlásában nem volt lényeges különbség. Mindkét csoportban 9-9 nemszteroid gyulladáscsökkentő szert vizsgáltunk. A pozitivitások aránya közel a duplája (65,4% szemben 36,9%) volt az IL6-felszabadulással vizsgált csoportban, mint a specifikus-IgE-meghatározások csoportjában. Egyes készítmények nemgyógyszer-komponensei is váltottak ki IL6-felszabadulást, összhangban az in vivo próbákkal. A pozitív eredmények mindkét csoportban a keresztintoleráns és a szenzitivitáson alapuló kóresetekben is mutatkoztak. Következtetés: Az egyes vagy többszöri specifikus szenzitizáción alapuló esetek aránya meghaladta a keresztintolerancián alapuló esetekét. Az IL6-felszabadulás-vizsgálat érzékenyebbnek bizonyult. A készítmények hatóanyagán kívül az adalékok is okozhatnak mellékhatást. Orv Hetil. 2018; 159(38): 1556–1566. | Abstract: Introduction: According to the present knowledge, the effect of non-steroidal anti-inflammatory drugs (NSAIDs) depends on the inhibitory ratio of cyclooxigenase (COX)-1 to COX-2 in the plasma membranes. In addition to cardiovascular and gastrointestinal side effects, there are adverse symptoms which can be divided into cross-intolerance (non-immune mediated) and single or multiple hypersensitive (immune mediated) reactions. Due to clinical phenotypes and to in vivo aspirin reactivity, adverse effects could be further classified. Aim: The aim of these studies was a comparison of hit ratios obtained by a humoral serum test measuring specific immunglobulin E (IgE) against a rapid cellular test measuring interleukin (IL)-6 release from sensitized mononuclear cells due to various suspect NSAID after symptoms within one year. Retrospective case studies were performed in in- and out-patients of our teaching hospital in Budapest, between 2003 and 2013. Method: Specific anti-NSAID IgE levels were determined by ELISA in 55 cases. The other matching group of patients consisted of 51 patients and 9 tolerant persons. Their separated cells’ supernatants were checked for IL-6 release incubated for 20 minutes by NSAID dilutions including intraassay controls by two-step ELISA assay. Both groups have been stratified according to “new” clinical classification. Results: Results have disclosed no significant differences among the distribution of clinical symptoms between the two groups. In both groups, 9 non-steroidal anti-inflammatory drugs were tested representing all frequently used compounds with COX-1 inhibitory potential. The overall positivity rate was nearly double (65.4% against 36.9%) within the group using IL-6 release assay against that with specific IgE as the diagnostic tool. In certain cases, non-drug components of commercial preparations prompted IL-6 release as well which was paralleled by in vivo test results. Positive in vitro tests were obtained in both groups with clinically cross-intolerant as well as single or multiple sensitized cases. Conclusion: The rates of single or multiple sensitized cases exceeded in both groups that of cross-intolerant patients. In some phenotypes belonging to the latter categories, IgE type antibodies against acetylsalicylic acid could be detected as well. IL-6 release assay was the more sensitive test. In addition to pure drugs, other ingredients of medicines could also be responsible for adverse events. Orv Hetil. 2018; 159(38): 1556–1566