A NYELVI KAPCSOLATTARTÁS ALAPFORMÁI : Megszólítások és köszönések

A nyelvi érintkezési formák használatának gyakorlatát, illetve annak lehetséges változási irányait egyrészt korábbi empirikus kutatásaimra,8 másrészt pedig az elmúlt évtizedek egyéb olyan vizsgálataira építem, amelyeknek célja a nyelvi érintkezési módok feltárása volt.9 A mai magyar nyelvi kapcsolattartási szokásrend sajátosságainak, illetve a jelenleg zajló változásoknak a feltérképezése így empirikus kutatásokra épül, az értelmezések, a változási tendenciák felismerése során azonban érdemes hangsúlyozni azt, hogy mivel nagyon rétegzett, jelenleg is változásokat mutató területről van szó, a teljes nyelvközösség nyelvi kapcsolattartási gyakorlatáról csak az egyes gyakorlatközösségek hálózatszerű modellezése, számos kisebb kutatás egybekapcsolása, egymásra vonatkoztatása révén lehetne átfogó képet kapni.10 Mindemellett fontos kiemelni azt is, hogy az adatokat felszínre hozó módszerek nagy része nem magát a nyelvhasználatot, hanem a nyelvhasználók arról alkotott képét jeleníti meg, ezért az eredmények sok esetben nem a valós helyzetekben megvalósuló nyelvi tevékenység lenyomataiként, hanem az adott, tipikus helyzetekben aktivizálódó, illetve az egyes formai megoldásokhoz kapcsolódó sematikus tudás részeként értelmezhetők. A kutatások eredményei közül dolgozatomban azokat emelem ki, amelyek a legnagyobb változatosságot, megoszlást mutatják, jelezve egyrészt a közösség értékrendbeli tagolódását, másrészt a jelenlegi változásokat, a folyamatok lehetséges irányait