A katona imája

Abstract: A 20. század első negyedében az egyháznak a társadalom átalakulása mellett a korszak világméretű hadi eseményeire is válaszokat és iránymutatást kellett adnia. Az első világháború nehézségei között vigaszt kellett nyújtani a frontokon helytálló katonáknak, és az otthon maradt hátország számára is. Az ekkor megjelent tematikus imakönyvek, füzetek és lapok egyértelműen igazolják, hogy az egyházak szinte azonnal reagáltak ezekre a kihívásokra. A katolikusok körében az újraéledő Jézus Szíve kultusz terjesztése is jó eszköznek bizonyult a háborús pasztorációban, hiszen minden családban volt harcoló férj, apa, fiú, rokon, szerető, akiért aggódni kellett, akit hazavártak asszonyaik. Az ima olyan közös nyelv volt, amellyel legyőzhetőek voltak a háború okozta aggodalmak. Reménységgel tölthetett meg mindenkit, függetlenül attól, hogy protestáns, katolikus, vagy épp izraelita volt-e. A szörnyűségek teremtette szükséghelyzeteket a felekezeti hovatartozás sem befolyásolta jelentősen. Mindenki arra törekedett, hogy a nehéz helyzetben mind a harctéren küzdőket, mind pedig az otthon maradottakat könyv, füzet, vagy imalap formájába imaszövegekkel segítse. Sőt, a korabeli néprajzi kutatások rámutattak, hogy a háború félelmei újra népszerűvé tették a különféle, kézzel másoltan terjedő bajelhárító imaszövegeket is. Írásomban e háborús helyzethez kötődő, Magyarországon megjelent katolikus imakönyveket és szövegekeit kívánom bemutatni