A posztoperatív sebgyógyulási zavarokról = Postoperative wound healing disorders

Cél: A sebgyógyulási zavarok gyakoriságának vizsgálata műtétekben és az esetleges összefüggések feltárása a műtétek nosocomialis kategóriáival, illetve az észlelt sebészi fertőzésekkel. Műtétek és anyag: A szerzők az osztályukon 1977 és 1996 között végzett 33 336 műtét adatait elemzik. Bevezetésként a nómenklatúra kérdését tárgyalják, amely nem egységes az irodalomban. A legelfogadottabb nemzetközi infekciósurveillance-rendszerekre hivatkozva szerintük a sebgyógyulási zavar más fogalom, mint a sebészi fertőzés. Leírják prospektív vizsgálati módszerüket, amelynek lényege, hogy a beteg elbocsátásakor minden sebgyógyulási zavart munkalapon és rövid feljegyzésben rögzítenek havi összesítésben. Anyagukat éves, 5 éves, 10 éves és 20 éves csoportosításban dolgozzák fel a műtétek nosocomialis kategóriáival, illetőleg az ugyanazon időszakban észlelt sebészi fertőzésekkel összefüggésben. Eredmények: Részletesen ismertetik számszerű eredményeiket, amelyekből kiemelendő, hogy a sebgyógyulási zavarok összesített aránya a 20 éves megfigyelés során 2,2%, a sebészi fertőzések aránya pedig 2,7%. Megállapítják, hogy a vizsgálat második évtizedében mind a sebgyógyulási zavarok, mind a sebészi fertőzések aránya jelentősen csökken. Az előbbi a műtéti körülmények és a sebészi technika folyamatos fejlődésének tulajdonítható, az utóbbit a CDC és HELICS rendszereken alapuló prospektív infekcióregiszterük eredményének vélik. Következtetések: A sebgyógyulási zavarok és a nosocomialis kategóriák összefüggéseiről az eddigi irodalomban nem találtak adatokat. A szerzők új megállapításként kimutatják, hogy az „A”-tól a „D” nasocomialis kategória felé haladva nemcsak a sebészi fertőzések aránya egyre nagyobb, hanem a sebgyógyulási zavaroké is. Van azonban egy fontos különbség: a sebgyógyulási zavarok arányainak növekedése általában jóval kisebb, mint az ugyanazon időszakban megfigyelt sebészi fertőzések arányainak növekedése. A sebgyógyulási zavarok összefüggéseiről a sebészi fertőzésekkel szintén a következő eredeti megfigyeléseket tették: ha a sebészi fertőzések aránya kisebb mint 2%, akkor a hozzájuk tartozó sebgyógyulási zavarok aránya nagyobb, mint a sebészi fertőzések aránya és fordítva. Ha a sebészi fertőzések aránya nagyobb mint 2%, akkor az ugyanabban az időszakban észlelt sebgyógyulási zavarok aránya kisebb, mint a sebészi fertőzéseké. Következtetésként ezt az összefüggést, amely az identikus SGyZ és Supp aránypárok többségénél (82,5%) megtalálható, a szerzők alapvetőnek tartják a sebgyógyulási zavarok és a sebészi fertőzések kölcsönhatásában! Ennek magyarázata az lehet, hogy a sebgyógyulási zavarok, amelyek „locus minoris resistentae”-t jelentenek a sebészi fertőzés szempontjából, az aszeptikus „A”, illetve a fakultatíve szeptikus „B” kategóriában nem vagy csak alig gennyednek el. A fertőzött „C” és a súlyosan fertőzött „D” kategóriában viszont egyre nagyobb és nagyobb hányadukból lesz gennyesedés. Végül utalnak arra a feltevésükre is, amely szerint a sebgyógyulási zavarok arányának felhasználása megfelelő kontextusban esetleg új indikátor lehet a sebészi minőségbiztosításban. | Aim: Investigation of the incidence of wound healing disorders in operative material and that of possible inherency with the nosocomial categories of operations and with the surgical site infections registered by the authors, respectively. Operative material and method: The data of 33,336 operations, made in their ward, are analysed by the authors. By way of introduction the question of nomenclature is discussed which is not uniform in the literature. Referring to the most accepted infection surveillance systems they state that wound healing disorders represent a different idea than surgical site infections. The method of their prospective investigation is described as follows: at the time of the emission of the patient every wound healing disorder is registered in a collective protocol and in a short case history. Then they are monthly summarised. The data were elaborated in one year, in 5 years, in 10 years and in 20 years grouping interconnected with the nosocomial categories of the operations, and with the surgical site infections observed in the same period of time. Results: The numerical results are debated in detail. These show that the 20-year summarised rate of wound healing disorders amounts to 2.2% and that of surgical site infections to 2.7%. They point out that the rates of both wound healing disorders and surgical site infections are diminishing during the second half of observation. The former is related to the improved surgical technique and to the better operative circumstances introduced during the observed two decades. The latter can be a consequence of their prospective infection register based on the CDC ad HELICS systems. Conclusions: Up till now no information could be found by them in the literature concerning the interaction of wound healing disorders with the nosocomial categories of the performed operations. The author’s new establishment: as proceeding from category “A” towards category “D”, not only the rates of surgical site infections became greater and greater, but those of wound healing disorders, too. But there is an important difference: the increase of the rates of wound healing disorders is in general meaningfully less than that of surgical site infections. Concerning the interaction of wound healing disorders with surgical site infections also another original observation was made by them: if the rate of surgical site infections is less than 2%, the identical rate of wound healing disorders is greater than the rate of surgical site infections and vice versa. If the rate of surgical site infections is grater than 2%, the rate of wound healing disorders becomes less than the rate of site infections. In conclusion the authors think that this relationship between the two sorts of rates – which can be seen in the majority (82.5%) of the rates of wound healing disorders and identical surgical site infections – seems to be fundamental. The interpretation of this observation can be done as follows: all wound healing disorders represent “loci minoris resistentiae” concerning the infection. They don’t suppurate, or they scarcely suppurate in the aseptic category “A” and in the facultative septic category “B”. On the other hand, more and more of their proportion becomes suppurated in the septic category “C”, and even more in the seriously septic category “D”. Finally they refer to their guessing, whereby, in an adequate context, the rates of wound healing disorders could be perhaps new indicators in surgical quality assurance