Amphotericin B-tartalmú orrspray posztoperatív alkalmazása orrpolyposissal járó krónikus rhinosinusitis eseteiben. Megelőzhető-e a recidíva? = Postoperative application of amphotericin B nasal spray in chronic rhinosinusitis with nasal polyposis. Can recidive polyposis be prevented?

A krónikus rhinosinusitis (KRS) a felnőttpopuláció 1–4%-át érintő, jelentős életminőség-romlást okozó idült, multifaktoriális, gyakran orrpolipképződéssel járó, etiológiáját illetően azonban pontosan nem tisztázott megbetegedés. Az elmúlt évtizedben felmerült, hogy az orrüregi nyálkahártya jellegzetes eozinofil sejtes beszűrődését okozó megbetegedésnek az orrüregi nyákban található gombák elleni fokozott – nem IgE típusú klasszikus allergiás – immunválasz a kiváltó oka. Célkitűzés: Ha igaz ez a feltételezés, akkor kézenfekvőnek tűnik, hogy az endoszkópos orrpolypectomiákat követően megfelelő ideig és koncentrációban adott amphotericin B-tartalmú orrspray kedvező hatású lehet a betegek számára, akár csökkentve a recidívák számát. Módszer: A feltételezés igazolá­sára a szerzők 33 beteg bevonásával prospektív, randomizált, placebokontrollált, kettős vak klinikai tanulmányt végeztek. A tanulmányt végül 30 beteg fejezte be. A 2005. november 1-je és 2006. október 1-je között orrpolyposissal endoszkópos műtétre került betegek egyik csoportja (A csoport, 14 beteg) egy évig 5 mg/ml koncentrációjú amphotericin B-tartalmú orrsprayt kapott, míg a placebo­csoport (B csoport, 16 beteg) hatóanyag nélküli orrsprayt. Az eredmények értékeléséhez a módosított Lund–Mackay-féle CT-értékelő pontrendszert, a tüneti változásokat vizsgáló pontrendszert (SNAQ-11), életminőségtesztet és endoszkópos kiértékelést végeztek. A műtétek előtt és a műtéteket követően egy évvel elvégzett vizsgálatok eredményeit SPSS 14.0 for Windows program segítségével értékelték. Eredmények: Az A csoport betegeinek CT-értékelő pontrendszere egy év elteltével jelentős szórást mutatott, a javulás jelei nélkül. A B csoportban a CT-értékelő pontrendszere enyhe javulást mutatott, azonban ez az A csoporttal összehasonlítva nem volt szignifikáns (p = 0,052). A tüneti változásokat vizsgáló pontrendszer (SNAQ-11), valamint az életminőségteszt mindkét betegcsoportban lényeges javulást mutatott, a két tesztben a változások mértékét összehasonlítva azonban egyik betegcsoport javára sem találtak szignifikáns különbséget. Az endoszkópos lelet az amphotericin B-csoport javára mutatott mérsékelt javulást 12 hónappal a műtéteket követően. Következtetések: A szerzők megállapítják, hogy az orrpolyposis miatt operált betegekben az amphotericin B-tartalmú orrcsepp egy évig történő adása nem okoz szignifikáns változást a CT-pontszámok, a klinikai tünetek, valamint az életminőség vonatkozásában. A betegek endoszkópos követése során az amphotericin B-csoportban észlelt kedvezőbb kép a klinikai tünetek javulásában nem nyilvánult meg. A szerzők a tanulmány eredményeiből levont tanulságok tükrében tárgyalják a gombaelméletről rendelkezésre álló eddigi ismeretanyagot. Kritikusan elemzik az elmúlt években publikált 7, ellentmondásos konklúziót mutató klinikai tanulmány tapasztalatait is. | Chronic rhinosinusitis affects 1–4% of the adult population. The aetiology of this multifactorial, chronic disease, which leads to a significant impairment of the quality of life, often accompanied by nasal polyposis, is not fully understood. In the past decade it was presumed that the disease, which causes characteristic eosinophilic infiltration of the nasal mucosa, is triggered by an enhanced (but not classical allergic IgE type) immune response. Aim: If this supposition is correct, then it appears obvious that the administration of amphotericin B nasal spray in adequate concentration following endoscopic polypectomy should be advantageous for these patients, and might even reduce the number of recurrent cases. Methods: To check on this assumption, the authors conducted a prospective randomized placebo-controlled trial involving 33 patients, 30 of whom remained in the study throughout. Patients with nasal polyposis were operated on with an endoscopic technique between 1 November 2005 and 1 October 2006; one group of them (group A, 14 randomly selected patients) was treated with a nasal spray containing 5 mg/ml amphotericin B, while the placebo group (group B, 16 randomly selected patients) received a nasal spray lacking amphotericin B. The results were evaluated with the aid of a modified Lund–Mackay CT score, the SNAQ-11 test (which evaluates changes in the symptoms), the life-quality test and endoscopy. The SPSS 14.0 for Windows program was utilized to process the data of examinations performed preoperatively and one year postoperatively. Results: The CT scores of the group A patients exhibited wide scattering without signs of recovery one year after the operation. The CT scores of the group B patients indicated a slight improvement, though this did not prove significant in relation to group A. Both the SNAQ-11 test and the life-quality test revealed a significant improvement in each group, but the degrees of change in these tests did not significantly differ between the two groups of patients. The endoscopic findings indicated a slight improvement to the advantage of the amphotericin B-treated group 12 months after the operation. Conclusion: These results lead to the conclusion that the administration of amphotericin B nasal spray to patients operated on for nasal polyposis does not give rise to a significant alteration in CT scores, clinical symptoms, or quality of life. The more favourable clinical aspects observed in the amphotericin B-treated group during the endoscopic follow-up did not correspond to an improvement in the symptoms. In connection with the conclusions drawn from this study the authors discuss the available data on the fungal theory. They critically analyse the contradictory observations of 7 recent clinical studies