Epeúti szövődmények májtranszplantáció után = Biliary complications following orthotopic liver transplantation. The Hungarian experience

A szerzők összefoglalják a magyar májátültetési program epeúti szövődményeinek jellemzőit. Feltárják az epeúti szövődmények előfordulási gyakoriságát. Elemzik az epeúti szövődmények típusait és azok megoszlását, valamint hatásukat a beteg-, illetve graftvesztésre. Elemzik az irodalomban már ismert rizikófaktorokat a hazai betegpopulációban. Ismertetik az epeúti szövődmények kezelési lehetőségeit. Retrospektív vizsgálat során a betegeket két csoportba osztották aszerint, hogy a májátültetés után kialakult-e epeúti szövődmény, vagy nem, majd a két csoportot összehasonlították számos vizsgált paraméter, valamint a túlélések szempontjából. Az epeúti szövődményes betegeket tovább csoportosították annak alapján, hogy a szövődmény a májátültetés után három hónapon belül vagy később alakult ki. Ezt a két csoportot szintén összehasonlították a fentebb említett kontrollcsoporttal. Egyvariációs összehasonlítások esetén a folytonos adatokat a populáció homogenitásának vizsgálata után (Levene-teszt) kétmintás t -próbával, illetve Mann–Whitney-féle U-teszttel, a kategorikus adatokat χ 2 -próbával, illetve Kaplan–Meier-analízissel vizsgálták. A túlélést Kaplan–Meier-metodikával vizsgálták. Az eredményeket valamennyi statisztikai próbánál akkor tekintették szignifikánsnak, ha a p < 0,05 volt. Eredmények: Epeúti szövődmény a betegek 26%-ában jelent meg, 290 vizsgált beteg közül 76 esetben. A leggyakoribb a szűkület (18%), majd az epecsorgás (9%), a necrosis (6%), végül az ischaemiás típusú epeúti károsodás (3%). Epeúti szövődmények esetén az 5 éves kumulatív túlélés rosszabb (55%), mint ezek hiányában (66%), és a retranszplantációk aránya is magasabb (15%) volt. A leggyakoribb kezelési típusok: intervenciós radiológiai (69%), sebészi (17%), ERCP (14%). Következtetések: Az epeúti szövődmények aránya megfelel a nemzetközi közléseknek, 2002 óta arányuk csökkent. Epeúti szövődmények kialakulásának rizikófaktorai: cholangitis, az arteria hepatica thrombosisa és stenosisa, magas bevitt intraoperatív volumen, valamint az akut rejectio. Korai epeúti szövődmények gyakran társultak a beültetett májgraft kezdeti gyenge működésével (ún. „initial poor function”). A korai epeúti szövődmények felelősek a túlélés csökkenéséért, a késői szövődmények inkább az életminőséget rontják. Az epeúti szövődményes betegeket döntően intervenciós radiológiai módszerekkel kezelték. | Introduction: The authors summarize the characteristics of biliary complications following liver transplantation in the Hungarian liver transplant program. Aims were to analyze the frequency and the types of biliary complications as well as their effect on the patient and graft survival. The authors observed the known risk factors in the Hungarian practice, and they also try to find unknown risk factors for biliary complications. They review the terapy of biliary complications. Method: In the retrospective study, patients were divided into two groups, with and without biliary complication after liver transplantation. These two groups were compared with many factors, and with the survivals. The biliary complication group was divided into two parts: those who had an early and those with a late biliary complication. These two new groups were also compared with the controls. The results are summarized in tables and statistical figures. Categorical variables are evaluated by χ 2 -test, continuous ones are with Levene Test (for homogenicity of means), Student T test and Mann–Whitney U-test. Cumulative survivals are computed with Kaplan–Meier log rank analysis. Results: Biliary complication appeared in 25% of the patients. The most frequent complications were stenosis (18%), biliary leakage (9%), biliary necrosis (6%), and ischaemic type of biliary laesions (3%). The 5-year survival is worse when biliary complications were diagnosed (55%) than without such a complication (66%). In the biliary complication group the retransplantation rate was higher (15%). The most frequent treatments were interventional radiologic methods (69%), surgical methods (17%), and the ERCP. Conclusions: The rate of biliary complications met the international reviews. Risk factors for biliary complications were cholangitis, hepatic artery thrombosis and stenosis, high rate of intraoperative blood transfusions, and acute rejection. Biliary complications frequently associated with the initial poor function of the transplanted graft. Early biliary complications have a negative impact on patient survival, while late complications influence a decreased quality of life. Biliary complications were treated mostly by interventional radiologic procedures