Radiojód-terápia pajzsmirigy-autonómiában: kezdeti eredményeink, tapasztalataink = Radioiodine therapy in thyroid autonomy: initial results and experiences

A radiojód-terápia a pajzsmirigy-hiperfunkció kezelésének világszerte széleskörűen alkalmazott, nélkülözhetetlen módszere. Célkitűzés: A szerző a Markusovszky Kórház Nukleáris Medicina Osztályán 2005 novembere és 2007 februárja között funkcionális autonómia miatt végzett radiojód-kezelések eredményességét vizsgálja. Módszer: 33 beteg (29 nő, 4 férfi, átlagos életkor: 61,9 ± 9,8 év) adatait dolgozta fel a szerző. Közülük 23 beteget multifocalis autonomia, 10 beteget unifocalis autonomia miatt kezeltek. A radiojód-kezelést individuális dozimetriával, a Marinelli-képlet alkalmazásával végezték. A betegek minimális nyomon követési ideje 6 hónap, átlagos nyomon követési ideje 11 hónap volt. Eredmények: A radiojód-kezelés a betegek 88%-ában (29/33 beteg) szüntette meg a pajzsmirigy-autonómia által okozott túlműködést. A betegek 79%-ában (26/33) euthyreosis, 9%-ában (3/33) hypothyreosis alakult ki, 12%-ában (4/33) pedig perzisztált a hyperthyreosis. A vizsgált betegek körében a megelőző thyreostaticus előkezelésnek nem volt kimutatható negatív hatása a radiojód-kezelés eredményességére. Az eljárás során alkalmazott aktivitás a betegek 64%-ában (21/33) meghaladta az 550 MBq-t, azaz az ambuláns formában elvégezhető kezelés felső határát jelentő aktivitásértéket. Következtetések: Az eredmények megfelelnek a nemzetközi szakmai elvárásoknak, amelyek szerint funkcionális autonómia radiojód-kezelését követően 85–100%-os siker érhető el, és 10–20%-os hypothyreosis-arány elfogadható. | Radioiodine therapy is an established method worldwide for treatment of hyperthyroidism. Aim: The author analyses the results of radioiodine therapy for treatment of functional autonomy performed in the Nuclear Medicine Department of Markusovszky Hospital between November 2005 and February 2007. Methods: The data of 33 patients (29 women, 4 men; age: 61.9 ± 9.8 years) were evaluated. 23 patients with multifocal autonomy and 10 patients with unifocal autonomy were treated. Individual dosimetry was performed and the activity applied was calculated using Marinelli’s formula. Patients with a complete follow-up for 6 months or more were included (mean follow-up time: 11 months). Results: Successful elimination of functional thyroid autonomy resulting in either euthyroidism or hypothyroidism occurred in 88% of patients (29/33). The frequency of normalised TSH was 79% (26/33), the rate of post-treatment hypothyroidism was 9% (3/33) and the rate of residual hyperthyroidism was 12% (4/33). Previous treatment with antithyroid drugs had no negative influence on the success rate of radioiodine therapy. In 64% of patients (21/33) the administered activity exceeded 550 MBq, the upper limit of out-patient radioiodine therapy. Conclusions: The results of radioiodine therapy in the analysed patient group are coherent with the data of several large studies. According to the references, the success rate of 85–100% are satisfying and the incidence of hypothyroidism of 10–20% is acceptable