Időskori combnyaktöréseket követő halálozás és kockázati tényezőik kapcsolatának értékelése 5 éves utánkövetéssel = Evaluation of the correlation between risk factors and mortality in elderly patients with femoral neck fracture with 5-year follow-up

A csípőtáji törésekhez idős korban magas halálozás társul. A szakirodalomban kevés a nagy beteganyagot feldolgozó, országos kiterjedésű ellátórendszer adatain alapuló feldolgozás. Célkitűzés: A tanulmány célja a 60 év feletti akut, monotraumás combnyaktöröttek primer ellátását követő halálozások vizsgálata havonta és évente ötéves utánkövetéssel, valamint a különböző rizikófaktoraik halálozásra gyakorolt hatásainak értékelése az egyes időperiódusokban. Módszer: Az adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából származnak. Az értékelés bázisát a fekvőbeteg-ellátást végző intézményekből combnyaktörés primer műtéti ellátását követően 2000. évben emittált betegek képezik. Bemutatjuk az átlagos évenkénti, havonkénti és heti halálozási arányokat, valamint rizikótényezők szerinti alakulásukat havonként és évenként. A rizikótényezők és a halálozás kapcsolatának értékelése logisztikus és Cox-regressziós analízissel történik. Eredmények: A tanulmányban 3783 fő került elemzésre. Átlagéletkoruk 77,97 (SD 8,52) év. A halálozás az első héten 1,71%, 30 napon belül 8,99%, az első évben 30,74%, öt év alatt 61,88% volt. A halálozás havi szinten az első 5 hónapig mutat csökkenést, éves szinten az első év után stagnál. A rizikófaktorok közül a férfinem és a magasabb életkor öt évig, a kísérőbetegségek hatásai a negyedik évig, a laterális combnyaktöréstípus és a 12 órán túli ellátás két évig, a korai lokális szövődmények egy évig, a hétvégi ellátások az első hónapban eredményeznek magasabb halálozási kockázatot. Az országos és egyetemi ellátásokat követően az első évben alacsonyabb a halálozási kockázat. Következtetések: A csípőtáji törések managementjében a halálozások csökkentése érdekében hangsúlyozzuk a 12 órán belüli ellátás, a törési típusnak megfelelő módszerválasztás, a hét minden napján történő azonos ellátási feltételek biztosítása, az ellátások centrumokba történő szervezése, a beteg általános állapotának és kísérőbetegségeinek megfelelő akut ellátás és az utókezelések fontosságát. | Hip fractures are associated with increased mortality in the elderly. There are only a few studies based on large patient number covering a nationwide health care system. Aim: The aim of this study was to investigate the mortality following primary treatment in patients over 60 with acute, monotraumatic femoral neck fracture on monthly and annual base during a 5-year follow-up period; and to evaluate the effect of different risk factors on mortality during the follow-up. Methods: Data were derived from the nationwide database of the National Health Insurance Fund Administration. The evaluation includes patients with femoral neck fracture discharged from inpatient care institutions in 2000 following a primary surgical treatment. Weekly, monthly and annual mortality rates, and its monthly and annual trends according to risk factors were calculated. Logistic and Cox regression analysis was performed to evaluate the correlation between risk factors and mortality. Results: 3783 patients were involved in the study with a mean age of 77,97 years (SD 8,52). The mortality rates were 1,71% (during the first week), 8,99% (30 days), 30,74% (first year) and 61,88% (in 5 years). Mortality showed a declining trend up to the 5th month, and is stagnant after the first year. Risk factor analysis showed that higher risk of mortality is associated with male sex and higher age group up to 5 years, co-morbidities up to 4 years, lateral type femoral neck fracture and 12 hours delay of primary treatment up to 2 years, early local complications up to 1 year and surgical treatment during week-end up to 1 month. Surgical treatment delivered in national health institutes and university clinics resulted in a lower mortality risk up to 1 year. Conclusions: In order to reduce mortality during the management of hip fractures, the authors emphasize the importance of delay of treatment within 12 hours, appropriate selection of methods corresponding to fracture type, providing the same conditions for primary treatment during all days of the week, to organize the treatment to special centres, appropriate acute care and follow-up corresponding to the general health status and co-morbidities of patients