Pszichoszomatikus és pszichiátriai zavarok hatása a betegek életminőségére = Influences of psychiatric and psychosomatic disorders on patients’ quality of life

Az életminőség fogalma az utóbbi évtizedekben egyre inkább előtérbe került a krónikus betegek ellátásával kapcsolatban. A jelen tanulmány célja, hogy a fejfájás (tenziós típus), a hangulatzavar (depresszió), a szorongás diagnózisával, valamint a komorbid állapotokkal összefüggésben elemezzük e betegségek életminőségre gyakorolt hatását, bevonva néhány kiemelt pszichológiai jellemzőt, mint például a hosztilitás vagy a társas támogatás. Módszerek: A vizsgálatban 157 beteg vett részt, akik a SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika Neuropszichiátriai Rehabilitációs Osztály ambuláns beteganyagából kerültek ki 2005 első félévében. A minta végső elemszáma 151 személy volt, akiket öt fő betegségcsoportba osztottunk be: hangulatzavar (depresszió); szorongásos kórképek; kevert pszichiátriai diagnózis; fejfájás és komorbiditás (fejfájás és pszichiátriai zavar együtt). Az életminőségi skálák pontértékeit nemenként, betegségcsoportonként vizsgáltuk, valamint elemeztük az életminőség pszichológiai hátterét. A kérdőíves felmérés önkitöltéses formában történt, a válaszadás önkéntes volt. Eredmények: Faktoranalízis segítségével két életminőségi faktort különítettünk el: az ún. „mindennapi élettevékenység” életminőségi faktort (például munka, anyagi helyzet, táplálkozás, szexuális élet vagy önkifejezés), valamint a „társas aktivitások” életminőségi faktort (például a házastárssal, családdal, egyéb személyekkel való, vallásos és közösségi tevékenységek). A betegségcsoportok szerint elsősorban a mindennapi tevékenységek terén mutatkozott különbség: leginkább a hangulatzavarban szenvedők ezzel kapcsolatos életminősége romlott, hozzájuk képest a fejfájásos betegek kevésbé jeleztek változást. Amennyiben komorbid pszichiátriai zavar előfordul a fejfájás mellett, az életminőség-változás számottevőbb. A mindennapi tevékenységeket érintő életminőség-romláshoz elsősorban a hosztilitás (ellenségesség), valamint a pszichoszomatikus/szorongásos tünetek megléte járul hozzá, és az életkor előrehaladtával a betegek az életminőség-romlást is erőteljesebben élik meg. A betegségcsoportból a hangulatzavar megléte rontja leginkább a betegek életminőségét. A szociális aktivitásokat érintő életminőség-faktor esetében a társas támogatás védőfaktor. Következtetések: A jelen tanulmányunkban szeretnénk felhívni a figyelmet a pszichoszomatikus és pszichiátriai zavarok életminőségre gyakorolt hatásaira, amelynek segítségével közelebb juthatunk a betegek viselkedésének mélyebb megértéséhez. Az életminőség-kutatás nemcsak kedvezőtlen hatásokat azonosít, hanem a pozitívakat is feltérképezi. Ez magában foglalja a hatékony alkalmazkodás lehetőségét. | Introduction and aims: The term ‘quality of life’ has received a growing highlight in relation to the care of chronically ill people during the past decades. The main goal of the present study has been to analyze patients’ quality of life regarding the following diagnoses: headache (tension headache); mood disorders (depression); anxiety, and comorbid states, involving some psychological variables, such as hostility or social support. Methods: There were 157 patients participating in the study who came from a registered patients’ pool in the Neuropsychiatric Rehabilitation Ward, Department of Psychiatry, University of Szeged, during the spring semester of 2005. The final sample size contained 151 patients who might be sorted into five main disease groups: mood disorders (depression); anxiety disorders; mixed psychiatric diagnosis; headache; and comorbid diagnosis (headache and psychiatric disorder together). The mean scores of the scales of patients’ quality of life were investigated according to gender and disease groups; in addition, we also analyzed the psychological background of the quality of life. Results: Based on factor analysis, two factors of the quality of life scale were detected: one factor labelled ‘everyday activities’ factor (including items such as work, financial situation, nutrition, sexual life or self-actualization), and another one labelled ‘social activities’ factor (e.g., activities with spouse, family, other persons, religious and community activities). According to the disease groups, differences could be detected particularly in the field of everyday activities; especially patients suffering from mood disorders reported higher levels of deterioration of their quality of life, whereas in comparison with them, patients of headache showed less changes. When there was comorbid psychiatric illness besides headache, a more determinant deterioration of the quality of life could be detected. Hostility and psychosomatic/anxietic symptoms contributed mostly to deterioration of the quality of life in the field of everyday activities, moreover, with growing age, the patients experienced a greater level of deterioration of their quality of life. Among the disease groups, the presence of mood disorder lowered mostly the patients’ quality of life. In case of the quality of life factor ‘social activities’, social support was a protective factor. Conclusions: In this study, we would like to draw the attention to the influences of psychosomatic and psychiatric disorders on patients’ quality of life since with this help we may get closer to a deeper understanding of patient behavior. The quality of life study identifies not only unbeneficial effects but also maps the positive ones. This implies the possibility of effective adaptation