Clinical examination of the evolution, diagnosis and treatment of the abdominal compartment syndrome

Az ACS a medicina másfél évszázada felismert, mégis egészen a kilencvenes évek végéig méltatlanul elfeledett kórképe. Más kompartmentekhez hasonlóan egy bizonyos határon túl a hasüreg is érzékenyen reagál a benne zajló nyomásváltozásokra. Amennyiben a normál körülmények között átlagosan 5 Hgmm körüli IAP bármely okból tartósan 12 Hgmm felé emelkedik (IAH), azonnal észlelhetővé válnak a vese, a máj, a gasztrointesztinális traktus, a kardiorespiratórikus és a központi idegrendszer funkcióinak zavarai. A kórkép gyorsan progrediál, hatékony beavatkozás hiányában morbiditása és mortalitása extrém nagy. Amennyiben az IAP eléri a 20 Hgmm-t, ACS-ról beszélünk, amely egyaránt előfordul a súlyos sebészeti és belgyógyászati betegek között is. A konszenzus konferenciák standardizálták az IAP mérés technikáját, megalkották a definíciókat, kidolgozták a diagnosztikai és terápiás protokollokat. Az IAH kezelésére léteznek konzervatív módszerek, míg a kialakult ACS mindig sebészeti dekompressziót követel. Adenozinnal kapcsolatos korábbi kutatási eredményeinkre és tapasztalatainkra alapozva kutatási tervet készítettünk az adenozinnak az emelkedett hasüregi nyomás generálta folyamatokban (IAH és ACS) betöltött lehetséges szerepének vizsgálatára. Az általunk módosított CIAPM technikáját alkalmazva 70 beteg estében monitoroztuk az IAP-t, miközben vérmintákat vettünk az adenozin szintjének meghatározásához. Erősen szignifikáns összefüggést mutattunk ki az IAP és a szérum adenozin szintje között. Továbbiakban 78 beteg esetében arra kerestük a választ, hogy a teofillinnek, az adenozin receptorok kompetitív antagonistájának lehet-e terápiás értéke az IAH/ACS kezelésében. A teofillin infúziók hatására az emelkedett adenozin szintek szignifikánsan csökkentek, a klinikai kép javult. Eredményeinkkel új adatokat szolgáltattunk az ACS patomechanizmusának megértéséhez, központi szerepet tulajdonítva az adenozinnak és az általa kiváltott artéria renalis vazokonstrikciónak. Összegezve, az IAH/ACS korrekt kezeléséhez az IAP monitorozása elengedhetetlen, a napi rutinba történő bevezetése indokolt. Az IAP és adenozin szintek között szignifikáns összefüggést ismertünk fel. IAH esetén jelentős klinikai javulást értünk el a teofillin infúziókkal, de 20 Hgmm IAP elérésekor továbbra is azonnali dekompressziót tartunk szükségesnek. Javasoljuk az ACS nem sebészi kezelési protokolljának módosítását a teofillin terápia bevonásával.Despite ACS has been recognized more than a century ago, it was condemned to obscurity until the late 1990’s. Just like other compartments the abdomen is also sensitive to changes of pressure. As soon as the average value of IAP (5 mmHg) raises constantly above 12 mmHg resulting in IAH, in this state the dysfunction of the kidney, liver, gastrointestinal tract, cardiorespiratoric and central nervous system can be noticed. This syndrome quickly progresses and its morbidity and mortality can reach extreme measures. When IAP reaches 20 mmHg it becomes ACS which may occur in severe surgical and medical patients as well. Consensus conferences standardized the techniques of IAP measuring and developed diagnostic and therapeutic protocolls. Simultaneously, there are also conservative methods treating IAH, while ACS always requires surgical decompression. Based on results of previous research and experience on adenosine, we plotted a research plan to examine the role of adenosine in the induction of increased abdominal pressure (IAH and ACS). Using our modified technique of CIAPM on 70 patients, IAP has been continuosly monitored while blood samples has been taken to determine the serum level of adenosine. A highly significant correlation has been found between IAP and the serum level of adenosine. Furthermore, 78 patients has been examined to determine whether theophylline, a competitive antagonist of adenosine receptors, could have any therapeutic effect in the treatment of IAH/ACS. The previously increased adenosine levels showed significant decreases and the general clinical state of patients improved significantly due to the effects of theophylline. Based on these findings new data were presented for the better understanding of the pathomechanism of ACS, owning a central role to adenosine related constrictive effect on the renal artery. To sum up, introducing IAP monitoring into the daily routine of the diagnosis of IAH/ACS seems plausible and necessary. A positive significant correlation was observed between the increased IAP and serum adenosine levels. In case of IAH, a significant improvement can be reached by theophylline infusions, but reaching 20 mmHg IAP, an immediate surgical decompression is needed. All these new data suggest that some modifications are required in the non-surgical protocol of ACS involving the introduction of theophylline therapy. However, this program still need further multicentric studies.N