A vércsere szerepe az újszülöttkori sárgaságban

Az újszülöttkori sárgaság a születést követő egyik leggyakrabban megfigyelhető eltérés, mely gyakran igényel terápiás beavatkozást. Ez történhet kékfény kezelés, folyadékpótlás és IVIG alkalmazásával, konzervatív módon, ugyanakkor súlyos esetben, intenzív fototerápia ellenére folyamatosan emelkedő szérum bilirubin szint esetén, cseretranszfúzió elvégzése válhat szükségessé. A bilirubin eltávolítása a keringésből a vércsere által a legeffektívebb, különösen hasznos isoimmun haemolysis miatt fellépő hyperbilirubinaemia esetén, mivel ilyenkor eltávolításra kerülnek a keringő antitestek és az érzékenyített vörösvértestek is. Továbbá a beavatkozás előnyei közé sorolható a rendkívül magas nem konjugált bilirubin gyors csökkentése és a fokozott bilirubin-albumin kötés kialakulása. A DE KK Gyermekgyógyászati Klinikáján 2006 és 2016 között elvégzett vércserék vizsgálata során a 19 cseretranszfúzión átesett újszülött közül, 17 esetben hyperbilirubinaemia miatt történt a beavatkozás. A vércserét igénylő, súlyos icterus hátterében az esetek túlnyomó többségben újszülöttkori haemolitikus betegség áll, melynek leggyakoribb formája az Rh isoimmunizáció, mely a vizsgálat betegek között is megfigyelhető volt. Hét esetben Rh isoimmunizáció miatt lépett fel haemolysis, míg két esetben ABO isoimmunizáció volt kimutatható. Két alkalommal a vércserét nem hyperbilirubinaemia, hanem felszaporodott anyagcsere termék illetve ellenanyag eltávolítása miatt végezték. A leggyakoribb szövődmény vércserét követően a thrombocytopaenia volt. A vércserét követően egyéb súlyos szövődmény, pl. necrotizáló enterocolitis, szepszis, keringési és légzési elégtelenség nem jelentkezett. A 19 újszülöttből egy újszülött hunyt el, de nem a vércserével összefüggésben.egységes, osztatlanáltalános orvosmagyarnappal