A hazugság azonosításának vizsgálata az önmonitorozás és az emocionális mentális állapotok felismerési képességének tükrében

Hazugságokkal napi szinten találkozhatunk, hiszen gyakorlatilag az életünk minden területén jelen vannak. Hazudnak nekünk a médiában a fogyókúrás csodaszerekről, a munkahelyünkön a következő havi fizetésemelésről, a hentesnél a hús frissességéről, a fodrásznál az elrontott hajszínünkről vagy a romantikus vacsoránál arról, hogy ízlett-e, amit főztünk. De hazudunk mi is az ellenőrnek a buszon az elvesztett jegyünkről, a főnökünknek a táppénz miatt a nem létező betegségünkről vagy szüleinknek a rengeteg tanulnivalóról, ami miatt sajnos nem tudunk hétvégén hazalátogatni a családi rendezvényre. Talán a hazugságok gyakorisága, talán azok sokszínűsége vezetett ahhoz, hogy a hazugságok sikeres felismerésének a kulcsa, évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget. És talán pont ezek a tényezők az okai annak, hogy ezt a kulcsot: azóta sem találják. Hiába fejlesztettek ki azóta csúcstechnológiás hazugságvizsgáló berendezéseket, hiába végezték el kutatások ezreit a témában vagy hiába képezték ki a legtehetségesebb hazugságszakértőket, a hazugság kizárólagos jeleit azóta sem találják. Olyan emberekkel nap- mint- nap találkozhatunk, akik az átlagosnál sikeresebben veszik észre, ha hazugsággal kerülnek szembe, de hogy pontosan mi a közös bennük, mi az a környezeti tényező vagy személyiségvonás, amitől jobbak felismerik a hazugságot, máig rejtély. Ugyanakkor tény, hogy a téma rendkívüli érdekessége miatt rengeteg elméleti megközelítés és kutatás született ennek a rejtélynek a megoldására. Mindegyik eltérő szemszögből vizsgál, mindegyik más eszközöket használ és mindegyik valami újat tesz hozzá a hazugságok jobb megismeréséhez. Mégis még mindig vannak olyan kiaknázatlan területek, melyek segítségével közelebb kerülhetnénk ahhoz, hogy megértsük a hazugság pszichológiáját, sikeresebbé tegyük a felismerését vagy pontosítsuk a jeleit. A korábbi kutatási eredményekre alapozva és személyes érdeklődésem hatására döntöttem úgy, hogy a kutatásomban az önmonitorozás és az emocionális mentális állapotok felismerési képességét vizsgálom a hazugság sikeres azonosításának az összefüggésében. Azt gondolom ugyanis, hogy a hazugság jeleinek detektálásához, - legyenek azok akár verbálisak, akár nonverbálisak,- szükség van a szemekről, arcról vagy hangokból való érzelemfelismerésben való sikerességre. Továbbá feltételezem, hogy a környezetük reakcióira olyan nagymértékben kiélezett,- és ahhoz viselkedésüket igazító,- magas önmonitorozású személyek, - akik alapvetően jobban figyelnek minden apró jelre,- alkalmasabbak lesznek magának a hazugságnak az azonosítására is. Végül pedig annak kapcsolatát is indokoltnak látom megfigyelni, hogy az önmonitorozás, illetve az emocionális mentális állapotok felismerési képessége között van-e összefüggés, ennek pedig az oka az, hogy azt gondolom, hogy azok a személyek, akik akkora hangsúlyt fektetnek mások viselkedésükre adott reakcióinak megfigyelésére, -amire valószínűleg verbális és nonverbális jelekből következtetnek, - az arcon lévő és a hangból hallható érzelmeket is képesek lesznek meglehetősen pontosan azonosítani.MSc/MApszichológi