A közszféra munkajogi sajátosságai és teljesítményértékelése

Az üzleti szférát vizsgálva egyértelműnek tűnhet, hogy minden vállalkozás életében kulcsfontosságú szerepet játszik az eredményes működés. Egy cég eredményességét legfőképp az alkalmazottak teljesítménye befolyásolja. Mindez azon múlik, hogy a szervezet sikeres működése érdekében kitűzött célokat a vállalat meg tudja-e valósítani. Ennek felderítésében nyújt segítséget az egyéni és az intézményi szintű teljesítményértékelés. Az utóbbi időben a közszféra működésében is helyet kapott a teljesítményelv, annak ellenére, hogy a rendszer specialitása miatt számos probléma vetődik fel. A versenyszférával ellentétben itt a közvetett eredmény a jellemző, ami azt jelenti, hogy az eredmények jóval később, akár évtizedek múltán értékelhetők. (Horváth [2005] 273.o.) Ezen a területen a teljesítmény lényegében a szabályoknak való megfelelést jelenti. Ennek következménye, hogy a munkatársak megkapják a teljesítményükért járó jutalmat. A megfelelő motiváció és ösztönzés elengedhetetlen az egyének életében, hiszen ennek hatására hajlandóak a szervezet céljait véghezvinni. (Chikán [2005] 277.o.) Számos lehetőség ismert arra vonatkozóan, hogy a munkáltató hogyan ösztönözze nagyobb teljesítményre alkalmazottait. A legalapvetőbb ösztönzési típus a munkabér, mely az a pénzösszeg, amit a dolgozók munkájuk után kapnak. A munkabér elemei közé tartozik az alapbér és a különböző juttatások, pótlékok. A bérezési rendszerek szektoronként vagy akár ágazatonként is eltérőek lehetnek. A közszféra dolgozóinak ösztönzésére a szenioritás vagy más néven a szolgálati idő szerinti bérrendszer a jellemző, ami több szempontból előnyös. A rendszer kiszámítható előmenetelt biztosít, azáltal, hogy az alkalmazottak a végzettségüknek és a szférában töltött szolgálati idejüknek megfelelően kapják bérüket. Ez a fajta kiszámíthatóság és a szektor sajátos szabályrendszere lehet az oka annak, hogy a munkavállalók nagyobb előszeretettel választják a közszférát munkahelyül és szívesebben maradnak hosszú távon is ezen a területen. A munka minden ember életében fontos tényezőként szerepel, hiszen a megélhetéshez szükséges jövedelmet az általunk végzett, ránk bízott feladatokért kapjuk. Közszolgálati szakos hallgatóként értelemszerűnek tűnt, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos folyamatokat a közszféra területén tanulmányozzam. Dolgozatomban arra próbáltam keresni a választ, hogy miként valósítható meg az egyéni teljesítmények értékelése a közszektor egyes területein és hogy az elért eredményekért az alkalmazottak milyen jutalomban részesülhetnek. Szakdolgozatom első részében a gazdasági- és közszolgálati munkajog közötti eltéréseket, a jogviszonybeli különbségüket, valamint az ezeket meghatározó szabályokat vizsgáltam. Habár mindkét esetben a munkavégzés az elsődleges, mégis más-más előírások vonatkoznak a két szektorra. A versenyszféra munkavégzésére vonatkozó jogszabályokat a Munka Törvénykönyve adja, azonban a közszféra munkavállalóira nem ugyanazok a törvények és rendelkezések az irányadók. Alapvetően két nagy csoport alkotja a közszolgálati dolgozók körét. Egyik a közigazgatásban dolgozó tisztviselők, akik az állammal vagy helyi önkormányzattal állnak munkavégzés céljából létesített jogviszonyban. A rájuk vonatkozó szabályokat a Köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény tartalmazza. A közszolgálat másik nagy területét alkotják az állami alkalmazottak, akiknek a jogviszonyával összefüggő kérdéseket a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény rendezi. Ezt követően az ösztönzési rendszer és a megfelelő motiváció fontosságát részleteztem az alkalmazottakra nézve. Diplomamunkám fő részében bemutatom a köztisztviselőkre vonatkozó új teljesítményértékelési rendszert, valamint a közalkalmazottakat érintő minősítés főbb ismérveit. Ahhoz, hogy könnyebben átlássuk a folyamatok közötti összefüggéseket, egy általam választott intézmény működésén keresztül mutattam be, hogy az ott dolgozó közalkalmazottak munkavégzése mennyire befolyásolja egyéni, és szervezeti teljesítményüket.BSc/BAKözszolgálatiV