Az intracranialis nyomásmonitorozás szerepe koponyasérülteknél

A diplomamunka során a debreceni Kenézy Gyula Kórház Kéz- és Baleseti sebészeti részlegén 2009. június 1. és 2012. december 31. között intracranialis drainnel ellátott, 85 koponyasérült beteg kórlapjainak elemzésével foglalkoztam. Vizsgáltam a koponyatraumák körülményeit, fajtáját, súlyosságát a GCS pontrendszer szerint. A sedatio és intubatio gyakoriságából próbáltam megítélni a prehospitalis ellátás minőségét. A beteg felvételétől az első CT-ig eltelt időt, majd a primer CT és a műtéti beavatkozás között eltelt időt is megvizsgálva a hospitalis ellátást jellemző időfaktorokat elemeztem. Vizsgáltam továbbá a sérülések kimenetelét a reoperatio-k és a GOS pontrendszer tükrében. A vizsgált időszakban 215 műtéti beavatkozás történt, melyből 85 esetben nyílt mód intracranialis nyomásmonitorozásra agykamrai drainen keresztül, vagyis az esetek 39,53 %-ban. A sérülések jelentős hátterében esések (41,18 %), valamint közúti balesetek álltak (34,12 %). A sérültek 69,41 %-a felvételi GCS alapján súlyos koponyasérültnek (GCS