Fiatal felnőtt nők életvezetési kompetenciái

Az életviteli kompetenciák már a nemzetközi nagy szervezetek dokumentumainak és ajánlásainak is fontos része, hazánkban viszont, felnőttek vonatkozásában legalábbis, alig vizsgált terület. Olyan alapkompetenciáról van szó pedig, amely ha nem megfelelően, vagy nem kerül kialakításra, nem válik belsővé, akkor az egyének szűkös eszköztárral érkeznek a felnőtt élet kihívásai elé: ez a kompetencia az, ami az egyéni életutak minőségét, életszínvonalat, a közéletben való szereplés mértékét, általában az emberek mindennapjait befolyásolja. Életkortól, nemtől, iskolai végzettségtől, munkaerő-piaci státusztól, időtől és tértől függetlenül, minden egyén boldogulását tekintve fontos tényező. Jelen dolgozatunkban sorra vesszük a legjelentősebb kompetenciafogalmakat, amelyek a pszichológiai, pedagógiai és andragógiai tudományterületen használatosak, bemutatjuk ezek lehetséges csoportosításait, kiemelten a kulcskompetenciák kérdéskörét, az ezzel kapcsolatos főbb elméleteket. Ezek után megpróbáljuk értelmezni, elhelyezni a kompetenciák kontextusában az életvezetési készséget különböző kutatók és nemzetközi szervezetek (pl. WHO, OECD, EU) értelmezésének tükrében, majd igyekszünk szintetizálni a különböző vélemények szerinti összetevőit az életvezetésnek. A dolgozat második felében saját empirikus kutatásunkat mutatjuk be, amelyet egy leghátrányosabb kistérség egyik településén, Átányban folytattunk le. 18 és 35 év közötti, 10 helyi lakosú nőt interjúvoltunk meg életviteli készségeiről, amit egyénenként kiegészítettünk egy kérdőívvel is. Kutatásunk során a felállított hipotézisek csak részben igazolódtak be. A vizsgált interjúalanyoknál nem mutatható ki egyértelműen korreláció az egyének iskolai végzettsége és életvezetési kompetenciaszintje között, és az életkor, munkaerő-piaci státusz, vagy családi állapot sem mutatkozik befolyásoló tényezőnek. Kutatásunk feltárta azonban, hogy a tradicionális falusi lét kevéssé nyitott az újra az életvitel terén, a hagyományos, bevált rutinokat követik. A vizsgált személyeknek kevés módszerük van a hatékony önmenedzselésre, és problémamegoldásra, a gazdasági és szociális környezet és feltételek bizonytalansága miatt, nagyon alacsony mértékű a hosszabb távú tervek kitűzése, és azokhoz stratégiai lépések tudatos tervezése mind egyéni, mind családi szinten. Igen csekély az informális és nonformális tanulásból szerzett tapasztaltok beépítése az életvezetési készségekbe, a mindennapokban való hatékonyabb helytállás érdekében pedig még kevésbé jellemző az önfejlesztés.MSc/MAandragógiaB